Virágnagyhatalom lehetnénk

A nyári melegben hajnalban kezdenek, délelőtt tizenegy körül hazamennek, s ha sok a virág, este hat körül még visszamennek másfél-két órára, hogy elvégezzék a megmaradt feladatokat a dabasi liliomkertészet dolgozói. A kéthektáros gazdaság tíz alkalmazottjának egy része nyugdíjas vagy kisgyermekes anyuka, akiknek jól jön a rendhagyó időbeosztás.

Fotó: dabas.hu

Az évi másfél millió szál liliomot termesztő cég tulajdonosa, Eke Sándor az egyik legismertebb liliomkertész az országban, aki a családi cég irányítása mellett azért vagy másfél órát minden nap a növényeknél tölt, hogy ellenőrizze a virágokat. Az agrármérnök végzettségű tulajdonos – egyúttal a Flóra Hungária nagybani virágpiac és a Virágpaletta Értékesítő és Beszerző Szövetkezet alapítója és elnöke – szerint a siker egyik titka a gazdaság mérete: „az egész világon csak nagy területen és jól gépesítve lehet alacsony termelési költséget biztosítani, Hollandiában 4-5 hektár termőterülete van egy virágkertésznek…” Az évtizedes sikerekkel büszkélkedő kertész arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a klíma jó Magyarországon, „a fűtési költség az utóbbi időben annyira megnőtt, hogy a termelők nagyobb része télen már nem termel”. Igaz, talált megoldást erre: raklapfeldolgozóból s más helyekről származó hulladékfa-aprítékkal fűtenek, így 40 százalékkal alacsonyabb a fűtési költség, mint ha gázt használnának.

Friss legyen és szép

A belföldi termesztők egyik előnyeként említik, hogy frissebb virágot tudnak szállítani, mint a külföldi beszállítók. Mégis több kisebb és közepes méretű magyarországi kertészeti vállalkozás is tönkrement az elmúlt években, s a gazdasági válság és az emelkedő energiaárak hatása a legsikeresebb, nagy forgalmú cégeket sem kímélte.
Pedig jók a dísznövény- és virágtermesztés éghajlati, földrajzi lehetőségei: a magyarországi kertészek szakmailag felkészültek, s a legtöbb kertészet technikailag korszerűen felszerelt – állítják a szakemberek.  Igaz, a magyar virágpiacon mindössze kb. 25 százalék a magyar termékek aránya. Így nem is annyira az export, hanem inkább az itthoni piaci részesedés növelése lenne fontos.
 
Magyarországon évente virágra és dísznövényre mintegy 25 eurót (6-7 ezer forintot) költünk fejenként  (egyes uniós országokban ez az összeg megközelíti, vagy akár meg is haladja a 100 eurót), a dísznövénytermesztés pedig évi 60-70 milliárd forintnyi értéket állít elő – a Dísznövény Szövetség és Terméktanács tavaly októberi adatai szerint.

„Ahol több a jövedelem, ott többet tudnak költeni olyan »extrákra«, mint amilyen a virág is, így Magyarországon többnyire csak ünnepnapokon kerül az asztalra virág – ismertette a hazai virágpiac nehézségeit Miklós Csaba kertészmérnök végzettségű borász, aki korábban egy több mint kétszáz virágüzletet kiszolgáló virág-nagykereskedést működtetett.

Merre tovább

A dísznövény- és virágtermesztés sikeresebb ágazat is lehetne – állítják szakemberek –, például ha többszörösére növelnék az erre használt területek mennyiségét (jelenleg 2350 hektáron termesztenek szabadföldön dísznövényt és 340 hektár fedett területen).

A műveletlen területek egyébként is gondot jelentenek. Eke Sándor például próbálkozott korábban a liliom ültetéséhez szükséges hagymák saját kinevelésével (most Hollandiából vásárolja ezeket), ám nem járt sikerrel: mint mondta, „a sok műveletlen terület és a széles körben elterjedt akácfák miatt rengeteg a különböző vírusokat terjesztő levéltetű”.    
Az is könnyíthetne a magas fűtési költségekkel küszködő kertészeteken, ha a termálenergiát az eddiginél nagyobb mértékben alkalmaznák az üveg- és fóliaházak fűtésére, hiszen Magyarország geotermális adottságait tekintve a második-harmadik helyen szerepel a világranglistán – hangzik egy másik szakmai érv. De ez sem jelent megoldást minden esetben, „mert a termálvíz is drága, 70–200 millió forintba kerül egy ilyen kút kialakítása, és ehhez még a hagyományostól eltérő fűtésrendszert is építeni kell” – árnyalja a képet Miklós Csaba.
A szakmából sokan hangsúlyozzák: jobb marketingstratégia kellene a virág- és dísznövény-termesztésnek és ezt a szakminisztériumtól, illetve a Dísznövény Szövetség és Terméktanácstól várnák el. Ez utóbbi szervezet a szakmabeliek felelősségét is kiemeli: a virágüzleteknek a minőségi, művészi termék és szolgáltatás értékesítésére kellene koncentrálniuk egyszerű csokrok és cserepes dísznövények árusítása helyett. „Marketingeszközökkel kell a vásárlókat odaszoktatni, megtartani, a jó minőség, magas színvonal és a megfizethető szolgáltatás imázsát kialakítani a vásárlóban” – tanácsolják a szervezet weboldalán.

Küzdelem a vevőkért

Nehezíti a helyzetet, hogy Magyarországon négyszer magasabb a kertészeti termékek általános forgalmi adója, mint Hollandiában. Ráadásul az itthoni áruházláncokban eladott termékek jó része importból származik, megkerüli a helyi virágpiacot, a hazai termesztőket és kereskedőcégeket – sorolja a növekedést nehezítő akadályokat a szakmai szövetség, mely felhívja a termesztők figyelmét a közös értékesítésben rejlő lehetőségekre: a vásárló szívesebben áll meg ott, ahol többféle méret, fajta és árszint közül válogathat.