Senki sem csodálkozik azon, hogy a Tokióban néhány hónapja átadott Fuji óvodában már a nyitás előtt betelt a létszám. Felvétel jelenleg sincs, a várólista pedig talán hosszabb, mint amit magyar viszonylatban a bölcsődékben megszoktunk. Ma minden japán kisgyerek a Fuji óvodába szeretne járni, a képek alapján tökéletesen érhető, hogy miért.
Gyerekbirodalom a lombkoronában 
A Fuji óvoda különlegessége, hogy egy meglehetősen terebélyes fa koronaágai köré épült, a talajszinthez képest többméteres magasságban. Az óvoda tömbje lentről éppen olyan búvóhelynek látszik, mint amilyenről a legtöbb gyerek álmodozik fára mászás közben. Éppen ezt a titkos gyerekvágyat igyekezett valóra váltani a tervező, Nichinan-Tekkou, a civilben apukaként is teljesítő mérnök. „Meggyőződésem, hogy a felnőttkori kreativitásnak és a szárnyaló képzelőerő kialakulásának feltétele, hogy a gyerekek egész kiskoruktól kezdve szoros kapcsolatban legyenek a természettel. A Fuji óvoda példája azt mutatja, hogy ez még nagyvárosi környezetben is megvalósítható.”
Szárnyaljon a fantázia!
Az ovi 147 nm hasznos alapterületű főszintjére egy fölfele tartó kanyargós sétányon lehet feljutni, már ez maga csupa kaland. A java pedig odabent várja a lurkókat, hiszen a közösségi terek kialakítása és a berendezés sem mindennapos. Csupa nyers felületet látni mindenütt és a bútorok valahogy hiányoznak. Ám ezt a puritán egyszerűséget nem a szűkös költségvetés, hanem az itt alkalmazott nevelési módszerek alakították ki. A tárgyak hiánya éppenséggel a gyerekfantázia meglódulását hivatott szolgálni. Itt az apró gyerekkezecskék biztosan nem tapintanak műanyag székeket és plasztikpoharakat, csak természetes anyaggal találkoznak, s ez gyakorlat pszichológusok szerint jó irányba tereli a kicsik érzékelési rendszerének fejlődését – gondolkodásmódjukról, ízlésükről nem is beszélve.
Halottnak hitték a fát
Máskülönben a Fuji óvoda nem csak az oda mosollyal járó gyerkőcök miatt lett városi legendává Tokióban. Szinte szentként tisztelik azt a bizonyos fát, amit az épület körbevesz. Ez a példány egyébként a térségben igen elterjedt „japán zelkova” fajtához tartozik, mely meglehetősen nagyra nő, de szívesen alkalmazzák a bonsai művészetben is. A Fuji óvoda fáját korábban szinte tövestül kicsavarta egy tájfun, és teljesen kiszáradt. Mivel a környéken ez volt a gyerekek kedvenc fáramászóhelye, a lakosság elérte a törzs visszaállítását. Később a hatóság kénytelen volt újra és újra elhalasztani a fa kivágását. Csodák csodájára azonban a már-már halottnak tűnő zelkova a következő tavaszon újra leveleket hozott, és szép lassan visszatért ágaiba az élet. Az ötletes tervező óvodaépületével s a lombkoronában hancúrozó gyerekekkel egyszersmind a fa életereje előtt is tiszteleg.
