– Téged mi ösztönöz az alkotásra?
– Ez valamiféle belső kényszer, egyszerűen meg kell valósítanom a képeket, amik a fejemben születnek. Meg kell tudnom, élőben hogy néznek ki, használhatóak-e, szépek-e. Igazából a kíváncsiság motivál a legjobban.
– Ha jól tudom, állattenyésztő mérnök voltál korábban. Ezt a munkát hogyan kell elképzelni?
– Egy szarvasmarhatelepet vezettünk ketten a férjemmel: ötszáz tehén, plusz a szaporulat. A munkát úgy osztottuk meg, hogy nekem jutott a szervezős rész, a napi munkák, a dolgozók irányítása, tőgyegészségügy, tejminőség. Néha most is hiányoznak kicsit a tehenek, az istálló- és silószag.
– Ettől azért elég messze áll a kézzel készített ékszerek világa. Hogyan nyergeltél át az alkotásra, és hogyan lett ebből bevételi forrás?
– Eszembe sem jutott, hogy ebből szeretnék megélni, de az sem, hogy ez egyáltalán lehetséges. Gyesen voltam a lányommal, kicsit már nagyobb volt, így maradt egy kis szabadidőm. Nekiálltam újra drótozni, amivel először 16 éves koromban kezdtem foglalkozni. Blogot írtam, feltöltöttem az ékszerek képeit, és jól meglepődtem, hogy tetszik másoknak. Akkoriban indult a Meska, gondoltam, nem veszíthetek semmit, megpróbálom. Újra meglepődtem, mert megvették az ékszereim. Amikor letelt a gyes, nem is mentem vissza dolgozni, maradt az ékszerkészítés.
Az biztos, hogy nem keresek annyit, mint az eredeti szakmámban, de kárpótol érte, hogy a gyerekekkel lehetek, ami ilyenkor nyáron még fontosabb, és magam osztom be az időmet, a magam főnöke vagyok.
– Mit jelent neked a kézműveskedés?
– A kézműveskedés egyszerre hobbi, munka, kikapcsolódás és megélhetés. Sokat jelent nekem, hogy megvalósíthatom az álmaimat, hogy alkothatok. Ráadásul az online boltomban akkor dolgozom, amikor időm van rá, én magam osztom be, hogy a napi egyéb kötelező teendők mellett mikor foglalkozom az ékszerekkel. Egyébként azt vettem észre magamon, hogy ha jó kedvem van, akkor örömömben készítek egy ékszert. Ha ideges vagyok, akkor is készítek valamit, és ettől megnyugszom. Ha rossz kedvem van, akkor is nekiállok drótozni, és máris más színben látom a világot.
– Honnan gyűjtöd az ihletet?
– Jön az magától is, inkább az a baj, hogy túl sok ötletem van, nincs időm mindet megvalósítani. Miközben dolgozom egy ékszeren, közben folyamatosan a következőkön jár az eszem. Persze ha látok mondjuk egy szép növényt, vagy akár egy kovácsoltvas kerítést vagy egy izgalmas ékszert, hirtelen megszaporodnak az ötletek. A családom egyébként nagyon örül annak, hogy ezzel foglalkozom. Besegítenek, támogatnak, és talán egy kicsit büszkék is rám, főleg a lányom, aki kicsi kora ellenére ékszermániás.
– Könnyen be tudod szerezni az alapanyagaidat?
– Helyben szinte semmit sem, mivel egy kis faluban élek. A drótokat a fővárosból szerzem be, a férjem segítségével: ő veszi meg nekem Budapesten, ha épp arra akad munkája. Az ásványokat, gyöngyöket a netről vásárolom, például az Alkotók boltjában. Van egy jó kis drótékszeres csoport, ők nagyon sokat segítenek a beszerzésben. Sőt másban is: egy barátomon kívül ők azok, akik véleményezik a munkámat. Néha olyan szempontokra hívják fel a figyelmemet, amelyek nekem eszembe sem jutnak. Emellett nagyon fontosak a vásárlóim visszajelzései: az ő elégedettségük, az, hogy egy olyan egyedi ékszert kapnak, amilyen senki másnak nincs, az ő örömük mindennél többen ér.
NÉVJEGYA 39 éves Kricsár Annamária egy 7 éves kislány és egy 12 éves kisfiú anyukája. A Jászságban, pontosan Jászjákóhalmán, Budapesttől körülbelül 85 km-re él és alkot. Annamária 16 éves kora óta foglalkozik drót ékszerek készítésével. Kedvenc alapanyaga a vörösréz, de szívesen használja a sárgarezet is. „Nekem a réz a »nemesfém«, szeretem a meleg, barátságos, karakteres barnás-vöröses színét, az alakíthatóságát” – mondja. Gyakran használ féldrágaköveket és üveggyöngyöket. A repertoárjában egyedi sáltűk, fülbevalók, nyakláncok, bokaláncok, karkötők és gyűrűk sorakoznak. Itt megnézheted a boltját a Meskán!
|
