– A Kisképző textil szakán végeztél. Miért éppen táskákat, azaz kiegészítőket varrsz és miért nem mondjuk szoknyákat vagy kabátokat?
– Azt vallom, hogy az öltözködés egyértelműen egyfajta játékos önkifejezés, nekem a legizgalmasabb vonal mégis a táska mint az öltözékünk kiegészítője. A táska a szerelem, és erre már nagyon korán rájöttem. Mindig abban gondolkodom, hogy amit készítek, egyrészt nézzen ki jól. Hogy legyen érdekes, játékos, dögös, de ez önmagában nem elég: ugyanolyan fontos, hogy a táska jól funkcionáljon is. Az esztétikum nem írja fölül a praktikusságot, ezek egyenrangú szempontok. Sok év tervezői munka után már nemcsak úgy tekintek a táskáimra, mint a művészi énem kifejezéseire, nekem már az a legnagyobb elismerés, az spannol, ha a vásárlóim is elégedettek.
– Hogy látod, milyen táskákat kedvelnek a magyar lányok–asszonyok?
– Azt szeretik, ha van egy jól működő alapfazon, és azt aztán lehet variálni, személyre szabni. Szeretik, ha bizonyos kérdésekben választhatnak. Például: legyen-e masni a zseben vagy sem. Így a végeredményben az elkészült táskán ott a tervező egyértelmű kézjegye, ugyanakkor egy teljesen egyedi darab jön létre. Jó, hogy ezt kérdezed, mert nekem hihetetlenül fontosak a vásárlóim visszajelzései a Meskán. Pont ezt szeretem a netes boltomban is a legjobban: lehet kommunikálni, jönnek a visszajelzések, a dicséretek és néha az építő kritika is. Alkotóként engem az visz előre, hogy nem kell fölösleges dolgokkal foglalkoznom és korrekten működik minden.
– Milyen anyagokat használsz?
– Csak textilt! A textíliákat folyamatosan és mindenhol vásárolom. Ha elutazom valahova, akkor teljesen természetes, hogy a napjainkat aköré szervezzük, hogy anyagokat nézek. Rendszeresen járok például Párizsba, ott is azt tapasztalom, hogy bár vannak kedvenc boltjaim, de el kell menni több helyre, nem lehet mindent egy kereskedőnél beszerezni. Bárhol járok a nagyvilágban, legyen az egy kisváros csendes utcácskája Magyarországon vagy egy metropolis nyüzsgő forgataga valahol hazánktól távolabb, mindenhol az anyagokat, a mintákat, a nők táskáját figyelem.
– Kész textilekkel dolgozol, vagy fested is őket?
– Általában készen veszem, de most épp egy festési technikát tanulmányozok, a shiborit. Ez egy japán batikfestés. A tipikus ázsiai gondolkodást tükrözi, mert nagyon leegyszerűsített a technika. Olyan letisztult az egész folyamat, mint az origami. A végeredmény pedig elképesztően érdekes, a tavaszi-nyári kollekcióm darabjai között biztosan lesznek majd olyan táskák és neszesszerek, amelyek ezt a technikát mutatják be.
A shibori lényege, hogy valamilyen szorítással – például hajtogatással, kötözéssel vagy férceléssel – bizonyos területeket megóvunk a festéstől. Egyébként teljesen autodidakta módon fogtam hozzá a shibori megismeréséhez: szeretek a magam tempójában haladni, elmélyedni dolgokban és közben egyedül lenni.
| NÉVJEGY Feyér Zsuzsa (39) a Kisképző textil szaka után kezdett el táskákkal foglalkozni. Előbb a budapesti Királyi Pál utcában lehetett megvásárolni az alkotásait, 2012 óta pedig leginkább online aktív: a Meska-boltjában egyedi táskákat, erszényeket, övtáskákat, bevásárlótáskákat, sminktáskákat, sálakat és takarókat lehet megvásárolni. |
