Nálunk néha húsleves helyett sálak gőzölődnek

– Kézzel készítesz sálakat, mik a tapasztalataid?
– Az az érdekes, hogy nem tudok neked színeket vagy formákat mondani, hogy mi az, amit nagyon kedvelnek a vevőim. Ami látszik, hogy fontos a szezonalitás: tavasszal az üde, zöld színek, nyáron a pasztellárnyalatok, ősszel–télen a klasszikus, mély színek, mint például a bordó, a keresettek. De évszaktól függetlenül a türkiz és a piros sálakat bármikor szívesen viselik a magyar nők. Tavalyelőtt volt még egy különleges időszak: akkor a levendulakék volt a sláger. Azt hiszem, a sálak tekintetében is olyan sokszínű a nők, hölgyek, asszonyok ízlése, mint amilyen különbözőek ők maguk. Ami közös, hogy nagyon szeretik az egyedi, a kézzel készült dolgokat. Pont ez a jó a Meskában: aki nem a fast fashion boltok tucatdarabjaira vágyik, az is megtalálja itt a szívének kedves dolgokat.

– Milyen technikát használsz?
– Két titkom van: a gőzölős technika és a profi festék. Van, hogy ecsettel festek, van, hogy más módon. De az biztos, hogy mindig a saját fürdőszobánkban. A gőzölés meg a konyhámban zajlik. Ez elég muris állapot: nálunk néha húsleves helyett sálak gőzölődnek. Csak természetes anyagokat használok, elsősorban pamutgézt, azért, mert kellemes, puha viselet és viszonylag olcsó is. De a selymet is szeretem: elegánsabb, alkalmi sálakat, stólákat ebből készítek. Az alapanyagokat főként Szlovákiában szerzem be, bár eredetileg budapesti vagyok, csak most Komáromban élek.

– Hogyan lesz valakiből sálkészítő?
– Belőlem úgy lett, hogy textil szakra jártam a Kisképzőre, aztán festőnek tanultam a főiskolán. Gyakorlatilag ennek a két időszaknak az esszenciális tapasztalatait ötvözöm a sálak festésekor. De nemcsak sálkészítő vagyok, hanem tanár is. Félállásban a budafoki Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskolában tanítok grafika-festészetet. Ez volt az első művészeti iskola az országban, ma már zenét, táncot, néptáncot, balettet vagy grafikát is lehet itt tanulni. Tíz-tizenkét gyerek van egy csoportban, és mindegyiknek csillog a szeme, mert azért jönnek ide, hogy rajzoljanak; én ezt nagyon szeretem.

– Más művészeti vonalon is mozogsz?
– Most csak erre koncentrálok, de korábban ruhákat és bőrtárgyakat is készítettem. Akkor még kézművesboltok segítettek abban, hogy az alkotásaim eljussanak azokhoz, akik szeretik az egyedi darabokat. Volt olyan időszak, hogy egyszerre tíz boltban is kaphatóak voltak a dolgaim. Mára ebből összesen egy bolt maradt életben. Ez összefügg az internet térhódításával is, ezért én nagyon örülök a Meskának.

– Mik a terveid a közeljövőre nézve?
– Nincsenek nagy terveim, nagy álmaim. Engem a külső körülmények és a belső, intuitív rávezetések visznek tovább. Eddig is mindig úgy alakult az életem, hogy nem voltak nagy változások, hanem apránként, szépen lassan haladtam előre. Soha nem úgy indultam neki, hogy felveszek egy jó nagy hitelt, és kibérlek egy trendi műtermet, inkább az az alulról építkező, “garázsos” típus vagyok.