Egy szobrász, Fernando Mastrangelo, valamint egy lakberendező, Samuel Amoia együttműködésében születtek meg ezek a kávézaccból és különféle színű és fajtájú sókból készült bútorok. Az “ehető bútor” elnevezés persze csak arra utal, hogy a bútorok alapanyaga eredetileg élelmiszer. A kívül-belül természetes és minimalista asztalokat és székeket ráadásul akkor sem volna érdemes megenni, ha amúgy finomak lennének, ugyanis annál sokkal jobban néznek ki…
