Tartott tőle, milyen lesz tanyán élni
Arnoldné Óré Zsuzsannát alig lehet elcsípni, hol a veteményest gondozza, hol az állatokat eteti. Végül két kapavágás között beszélgetünk, a szél csak úgy süvít a háttérben. Náluk a munka szabja meg a napszakokat. Van, hogy csak háromkor tudnak ebédelni, és ilyenkor nyáron nem ritka, hogy este tízkor fejezik be az aznapi teendőket. A “beszéljünk a kávészünetben” javaslatomon valószínűleg ezért nevetett olyan jóízűen.
Tizenegy évvel ezelőtt, amikor kiköltözött Pusztaszer mellé, Zsuzsanna kicsit tartott attól, milyen lesz egy tanyán élni, boldogul-e majd, ám mostanára ezek a kételyek szertefoszlottak.
 |
| A Pipacs tanya |
Zsuzsa azt mondta, hogy nem félnek, de szerinte ez azért van, mert nem néznek tévét, és emiatt más a valóságérzetük. A tanyán éli meg azt a belső békét, nyugalmat, amit sehol másutt nem talált.
 |
| Szárad a cickafark |
A Pipacs tanyán ellenőrzött ökogazdaságot tartanak fenn, amelynek mottója: “Élni és élni hagyni!” Számukra ez azt jelenti, hogy az élelmiszereik tiszták, a maguk és a vevőik egészségét szolgálják, és úgy gazdálkodnak, hogy ügyelnek a környezet egyensúlyának megtartására.
 |
| Gyógy- és fűszernövények |
Zsuzsát német férje, Jörg ismertette meg a vegyszermentes gazdálkodással. Jörg szakmája eredetileg géplakatos, valamint szakápoló, de számára az igazi boldogságot a gazdálkodás nyújtja. Németországban ezért hagyta ott annak idején jól fizető állását és költözött egy barátja tanyájára, ahol közösen vitték a gazdaságot.
 |
| Salátasorok |
A tanyán folyó munkából a gyerekek is kiveszik a részüket. A tízéves Máté úgy tervezi, hogy ott marad a Pipacs tanyán, és ha nagy lesz, segít a szüleinek. A hétéves Sára pedig anya szeretne lenni.
 |
| Máté és Sára is segít |
A tanyán mindig sok a munka, tavasztól késő őszig tart a vetés, palántázás, a kert folyamatos gondozása: kapálás, öntözés, gyomlálás, betakarítás, ősszel a betárolás télire. Ezen kívül kenyeret sütnek, sajtot, joghurtot, lekvárokat, savanyúságot készítenek, mindent szívvel, lélekkel. A meleg vizet is maguk állítják elő egy napkollektor segítségével, és van egy vendégházuk is.
 |
| A gazdaasszony öröme |
Gondolhatnánk, hogy télen nyugodtabb az élet, amikor pihen a természet, de ilyenkor tűzifát hordanak a gazdaság erdejéből, és készítik elő a szerszámokat a tavaszi munkákra. Sőt az állatokkal olyankor több a munka: a hideg miatt gyakrabban kell a vizüket ellenőrizni, ha befagy, újat merni nekik, és az ennivalójukról is gondoskodni kell. Van lovuk, szamaruk, mangalicájuk, rackabirkák és számos szárnyas.
 |
| Polly és Foltos |
A gazdaságban rengeteg a kézzel végzett munka, emiatt 2008-ban csatlakoztak a WWOOF rendszerhez, és megpróbálnak önkéntesek segítségével boldogulni. Azóta folyamatosan, a világ minden tájáról érkeznek a tanyára fiatalok, akik a szállásért és az ételért cserébe segítségüket ajánlják fel.
 |
| A dán önkéntes is fóliázta a fehér spárgát |
Zsuzsa szerint az igazán jó önkéntesek azok, akik motiváltan érkeznek hozzájuk, tényleg szeretnének segíteni, tudnak és akarnak egy család életritmusához alkalmazkodni, érdekli őket az, hogy mit, hogyan és miért csinálnak a gazdaságban.
 |
| A bakhát végén megpihennek |
Tavaly májusban zöldségek eladására vásárlói közösséget indítottak. “Ez nagyon jó módja annak, hogy piacra kerüljön, amit megtermelünk. Közvetlen kapcsolatban állunk a vevőinkkel, akik inkább tagjaink. Azzal, hogy egy szezonra leszerződnek velünk előre, átláthatóbbá, tervezhetőbbé, biztosabbá teszik számunkra a termelést. Cserébe tagjaink hetente friss biozöldségeket kapnak, sőt a nyílt napon a gazdaságunkkal is megismerkedhetnek” – meséli Zsuzsa.
 |
| Készülnek a zöldségközösség kincses ládái |
A koreai és a svéd után magyarok is jöttek
Ware Borbála és családja több mint húsz éve találtak rá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén fekvő gyönyörű birtokukra. A gazdálkodás beindításához azonban a harminchektáros földdel rengeteg munkájuk volt. Arra nagyon figyelnek, hogy a szabadban tartott szürkemarha-csordának mindene meglegyen: friss víz, legelő, nyáron fás terület, ahol hűsölni tudnak, télen pedig széna, amit megesznek, és szalma, amit fekvőhelyként használnak az állatok.
 |
| A csorda legfiatalabb tagja |
Borbála mesélt egy osztrák önkéntes fiúról, aki érkezése előtt vega volt, mivel ellenezte a nagyüzemi állattartást és annak körülményeit. A sátormapusztai birtokon azonban ő is látta, milyen a boldog állat, ezért megkóstolta a házi kolbászt, és felhagyott vegetáriánus étrendjével. Túrót, vajat és sajtokat szintén maguk készítenek, és lekvárt is főznek.
 |
| Önkéntesek ismerkednek a kolbásztöltéssel |
Zöldséget és gyümölcsöt saját fogyasztásra termesztenek. Elsősorban a kert körüli munkákban, valamint tüzelő beszerzésében segítenek nekik az önkéntesek.
 |
| A vadon termő bogyókat is hasznosítják |
Kezdetben csak külföldiek jöttek: járt náluk amerikai, koreai, svéd és kínai fiatal is, de tavaly már magyarok is jelentkeztek.
 |
| Bőséges termés |
A munka nyáron korán kezdődik: 6-kor kelnek, és fél 7 körül már kint vannak a földeken. Az önkéntesek napi hat órát dolgoznak, utána rendszerint pihennek, vagy biciklivel felfedezik a környéket, de sok közös program is van: együtt mennek gombászni, bogyókat, gyógynövényeket gyűjteni.
Nemrég fekete szederből főztek együtt lekvárt. “Mi azt esszük, ami itt megterem, és amit magunk feldolgozunk” – mondja Borbála.
Hisznek abban, hogy az ökológiai egyensúly magától is helyreáll: évek alatt megfigyelték, hogy ha sok a levéltetű, jönnek a katicák, és ha sok a hernyó, összecsipegetik őket a madarak, de ha szükség van védekezésre, azt különböző gyógynövényekkel is meg lehet oldani.
Borbála a birtok gondozásán kívül oktatja is az extenzív ökogazdálkodás titkait a talaj-előkészítéstől a komposztáláson át a befőzésig.
 |
| Borbála (középen) lekvárfőzést oktat |
Péter, Borbála férje angol. Ő a számítógépes szakma mókuskerekéből akart kiszállni, ezért döntöttek úgy, hogy dél-angliai életüket felszámolják, és belevágnak egy teljesen új dologba. A gyerekeik már nagyok, egyetemre járnak, de amint vége a vizsgaidőszaknak, ők is jönnek, és beállnak segíteni.
 |
| Péter és az önkéntesek aznapi zsákmányukkal |
Ahogy Borbála fogalmaz: “Mi idilli környezetben élünk, ahol ugyan rengeteg munka van, de ezt nagyon szeretjük. Csak a bürokrácia és az irdatlan sok adminisztráció ne lenne!”
