A gyerekszobákban köztudottan más rendezőelvek érvényesülnek, és egyszerűen képtelenség úgy igazán rendet tartani. Nem kell persze, hogy steril legyen, de nem lenne rossz, ha ki lehetne nyitni az ajtót rendesen, és nem csak egy játékokkal és plüssökkel borított ösvényen lehetne eljutni az ablakig.
Nálunk ez a helyzet állt elő, hiába próbálkoztam eddig mindenféle rendszerezős megoldásokkal, valahogy mindig káosz lesz belőle. A játékok vagy a földön, vagy egy fekete lyukban végzik, aminek az a vége, hogy valamelyik gyerek kiabálni kezd, hogy nem találja az aktuális kedvencét. A legsúlyosabb jelenség pedig mindig a szétszóródott legókockák esete, amikből valamiért mindig akad a földön pár darab. Én már felállítottam azt az elméletet, miszerint valószínűleg éjjelente életre kelnek a legók, és direkt kimásznak a gyerekszobából, hogy én az éjjeli közlekedéseim során mezítláb rájuk lépjek, és utána két napig sántítsak.
Szerencsémre azonban belefutottam az alábbi zseniális megoldásba – amiből nyilván van még ezerféle a neten –, hogy új erőre kapjak, és újra megpróbáljam felszámolni a gyerekszobában dúló háborús állapotokat. Itt, kérem, polcot fogunk cserélni, ládákat veszünk és ha a fene fenét eszik is, megtanulják a gyerekek, hogy az már félig rendet jelent, ha eltüntetik a földről és a szemem elől a játékaikat.
