Sok ismerős figyelmeztetett, hogy lakást csak óvatosan szabad kiadni. Hallottam már feljelentgetős szomszédokról, és a másik oldalt is ismerem, milyen az, amikor a főbérlővel vannak nézeteltérések, de bevallom, amin lassan fél éve megyek keresztül, na, arra rémálmaiban sem számítottam.
Két nap után tört meg az idill egy éjjeli telefonnal
A lakáshirdetésre rögtön jelentkezett az Őrült és az Élettársa. Láthatóan egyszerű emberek voltak, de elsőre nem tűntek problémásnak, így rögvest alá is írtuk a szerződést. Mondták, hogy két-két gyerekük van, de ők nem velük laknak, a nőnek már nagyobbak, a férfié meg az előző feleségnél, csak kéthetente megy majd látogatóba.
Két napja laktak ott, mikor az Őrült péntek éjfélkor telefonált, hogy azonnal csináljunk valamit, mert az Élettársa nem engedi be a lakásba, itt áll a rendőrökkel. Ne haragudj, de ehhez nekem mi közöm van? – kérdeztem udvariasan. Bár a pulzusom az egekben volt, nem értettem, mit vár tőlem: menjek és csengessek velük én is? Vagy játsszam a pszichológust kettejük között?
Másnap odamentünk, higgadtan megbeszélni a dolgot. Az Élettárs volt egyedül a lakásban, visszakozott, mondta, hogy az Őrült nem őrült, de azért kicsit tényleg félt tőle, mert mégsem kettő, hanem négy gyereke van. Közben megjelent az Őrült, és mondta, hogy valóban, ideges volt előző este kicsit, mert az exneje lemondott a négy gyerekéről, ott állt velük éjfélkor a kapuban, de megérti, hogy az Élettársa nem akarta beengedi. Soha többet nem fordul ez elő. Mondta, hogy a négy gyerek nem itt, a 40 négyzetméteren fog velük élni, hanem a nagymamánál.
Megírtuk a felmondást
Utólag azt gondolom, akkor kellett volna velük szerződést bontani, mert azon az ominózus éjszakán az Őrült idegességében akkorát ütött a kaputelefonra, hogy az behorpadt, és folyamatosan kaptuk a panaszokat a házból. Ez utóbbiak valóságtartalmáról ugyan most sem vagyok meggyőződve, tény viszont, hogy már akkor is tartoztak egy havi közös költséggel.
De nem tettük ki őket. Eltelt egy hónap, és mikor jött volna a fizetés, az Őrült eltűnt. Nem vette fel a telefont, nem reagált az emailre. Már viszonylag sok pénzzel lógtak, amikor két hét után újabb panaszáradat jött a házból, a közös képviselővel megspékelve, és ekkor eldöntöttük: menniük kell. Igen ám, csakhogy az Őrült továbbra sem vette fel a telefont. Így megírtuk a felmondást, és bementünk a lakásba, amivel – utólag már tudom – nagy hibát követtünk el. Egyrészt ez birtokháborítás, másrészt feljelentett minket lopásért. Bizony: hogy neki eltűnt a lakásból pénze, érdekes módon éppen annyi, amivel tartozik.
Nem rakhatom ki a cuccait, de ő feljelenthet
Azonnal megkerestünk egy ügyvédet. Megírta a hivatalos felmondást, postáztuk, közben kiderült, hogy az Őrült, bármennyire is őrült, annyira pont józan, hogy a kerületben több ilyen albérletügye is volt, azaz a jogaival alapszinten teljesen tisztában van. Nem mehetek be a lakásomba, nem cserélhetek zárat, nem rakhatom ki a cuccait, annak ellenére sem, hogy nem fizet, mert a törvény a bentlakót védi. Az már csak non plusz ultra, hogy birtokháborításért és lopásért valóban feljelentett minket, a rendőrségre kellett mennünk vallomást tenni.
Több ügyvéd – nem hivatalosan persze – azt sugalmazta: oda lehet menni, és meg lehet fenyegetni úgy, hogy az élettől is elmenjen a kedve, ami, bár borzasztóan tehetetlenek és dühösek vagyunk, mégsem fér bele nekünk. Marad a jogi út: bírósági eljárás. Amit az ügyvédünk úgy saccol, nem fog megvárni az Őrült, mert pénze nem lesz kifizetni a perköltséget.
Valószínűleg kivár az utolsó utáni pillanatig, amikor is fogja majd a motyóját, és elmegy. Nem tudjuk, milyen lassan őrölnek a bíróság malmai, mikorra tűznek ki tárgyalást, mikor és hogy fogjuk megtudni, ha bemehetünk a lakásba. Persze, számlát sem fizet, de az elektromos művek még kivár, mert kevés pénzzel lógnak, a gázt meg ugyan ki lehetne kapcsoltatni, de ahhoz be kellene, hogy engedjék a gázosokat a lakásba. Biztosan be fogják…
Tényleg semmi, de semmi lehetőségem nincs nyár előtt arra, hogy visszakapjam a lakásom? Mi kifogytunk az ötletekből.
