Elég egy Google-keresés, és szó szerint ezrével jönnek szembe a tippek és trükkök arról, hogy mire figyeljünk, ha hirdetjük az ingatlanunkat. Itt elég, ha egyet árulunk el: mindig gondolj arra, neked mi a fontos, miközben lakást keresel.
Van egy tippünk: csak a képes hirdetéseket nézed meg, ugye? Teljesen érthető, így is elég nagy zsákbamacska a lakáskeresés, a fotók pedig arra jók, hogy legalább valami támpontunk legyen. Így aztán az sem mindegy, milyenek azok a képek. Van egy rossz és egy jó hírünk.
A rossz az, hogy ingatlant fotózni nem egyszerű, türelem, gyakorlás, próbálgatás szükséges. A jó az, hogy, ha rászánunk némi időt és energiát, még csak tekintélyt parancsoló gép sem kell hozzá, egy legalább középkategóriás mobil manapság már elég, hogy meggyőző képeket készítsünk. Akkor is, ha az interneten főleg ezzel a két véglettel találkozunk: a nagyon rossz és a nagyon profi fotókkal. Mintha az eladók nem gondolnának bele, mennyit segít egy vonzó galéria. (Valószínűleg nem is gondolnak.)
Itt van tehát pár trükk a lakásod fotózásához. Bár némi gyakorlást és fotós alapismereteket igényelnek, bőven megéri betartani őket: egy jó galériával sokkal, de sokkal jobb esélyekkel indulsz az ingatlanpiacon azokhoz képest, akik csak azért készítenek képeket, hogy letudják.
Az egyszerűség kedvéért a szerző a saját lakásával illusztrálja a szöveget, amelyet egy szép, tiszta nappaliban gépel, a cikk kedvéért ugyanis kitakarított. Apropó!
Takaríts ki!
A fotózást mindenképpen hagyd a nagytakarítás utánra. Oké, ezen biztos sokan megsértődnek, elvégre magától értetődik, magyarázni sem kell; a rengeteg negatív példát látva azonban muszáj volt leírnunk. Bocsánat.
Rakj rendet!
Ez is magától értetődik (és erre is rengeteg a negatív példa), ám ezt most ki kell egészítenünk: rakj rendet, de ne sterilizáld a lakásod, házad! Azaz: olyan állapotban fotózd, ahogy neked a legjobb érzés ránézni a helyre, ahol élsz. Ne akarj mindent elpakolni, eldugni, nyugodtan hagyd elől a használati tárgyakat, amik az élet részei. Az a jó, ha a vevő látja, hogy itt egy kiegyensúlyozott ember, pár, család él, és így egy kicsit el tudja képzelni, milyen lenne itt az ő élete. Azért persze csak mértékkel: ne hagyj elől bármit, de külön dekorálni sem kell, rosszul veszi ki magát.
Tehát:
- Pizzás doboz, szennyes ruha, koszos edények – nem oké.
- Gyümölcsös tál, elöl hagyott könyvek, mágnesek, fotók a hűtőn, cica, kutya – oké!
Ha ez megvan, kezdődhet maga a fotózás. A legfontosabb:
Fény!
Ha fotózol, fényre van szükséged. Ha lakást fotózol, akkor jó sok fényre. Fotózni tehát csak nappal szabad, ajánlott a legszebb napszakban, arra viszont vigyázz, hogy ne süssön be közvetlenül a nap; vagy ha igen, nagyon okosan és körültekintően kell használni az így kapott fényeket. Inkább várjuk meg azt az időszakot, amikor a lehető legtöbb természetes fény érkezik a lakásba úgy, hogy nem süt be nagyon a nap, az utóbbi ugyanis vakító csíkokat és foltokat, túl sötét expozíciót ad. Ha nagyon besüt, húzzuk el a fényáteresztő (!) függönyöket, de csak ha nem élénk színűek, különben megfestik a napfényt, és szegény vevőnek tippje sem lesz, milyen színűek a falak. Ha büszkék vagyunk a lakásunk világítására, készítsünk egy külön lámpafényes sorozatot, de ne spóroljuk meg a nappali, napfényes képeket!
A legtöbb lakásfotó éppen ezért túl sötét. A kamera ugyanis – függetlenül attól, hogy profi vagy mobilos – magától nem tud megbirkózni a külső és a belső fény ereje közti különbséggel; minél nagyobb a kontraszt, annál inkább zavarban lesz szegény. Korrigálnunk kell hát. Itt van egy mobilos fotó, ahol hagytuk, hogy a gép maga döntsön az expozícióról:
Nem túl meggyőző ugye? Itt pedig egy olyan kép, ahol felfelé korrigáltuk az expozíciót egy-másfél fényértékkel (ezt a funkciót minden fényképező tudja, a mobilok is):
Jobb, de még mindig nem az igazi. A megoldás itt a vaku volt: a falakról, tárgyakról tükröződő villanás szépen kiegészíti, deríti a belső teret a kinti napsütéshez képest. Itt az volt a szerencsénk, hogy nem volt a képen tükröződő tárgy, felület (üvegajtó, váza, tévé); az ugyanis a legjobb képet is hazavágja.
Szintén egyszerűen hangzik, de annál nehezebb:
Egyenes és párhuzamos vonalak!
Ez minden profi ingatlanfotó alapja. Tartsuk a telefont egyenesen, függetlenül attól, hogy fekvő vagy álló képet készítünk – a lakásunkból többet tudunk megmutatni fekvő képekkel –, ha van a készülékben, használjuk a vízszintmérőt, egyébként elég a szabad szemünk. Forgassuk óvatosan mindkét irányba a telefont, mérjük össze a kijelző szélével lakásunk vonalait és ügyeskedjünk addig, amíg az egyenesek párhuzamosak lesznek, nem húznak sem össze, sem szét. Ha elsőre nem sikerül, semmi pánik: egy kis gyakorlás csodákat tesz.
Használjuk a lehető legnagyobb látószöget, azaz:
Ne zoomolj!
Sok telefonnak van külön nagylátószögű, azaz nagyobb teret befogni képes funkciója, kapcsoljuk be bátran! A nagylátószög „meghúzza” a perspektívát, a fotó látványosabb lesz, szobáink pedig tágasnak, szellősnek tűnnek majd anélkül, hogy bárkit átvernénk a fotókkal.
