„Mindenki másképp csinálja” – szól a dal, és mennyire igaz az idézet! A konyhai tevékenységek sem kivételek alóla. Neked mit jelent a konyhai munka? Elgondolkodtál már azon, hogy melyik a kedvenc tevékenységed? A legtöbben szeretnek főzni vagy sütni, a mosogatás pedig leginkább azóta öröm, mióta a gépek átvették a munka oroszlánrészét. Három nőt kérdeztünk meg arról, hogyan érzik magukat a konyhában.
Bea osztozik férjével a teendőkön: – Mióta az eszemet tudom, imádok a konyhában sürögni-forogni. Anyám szerintem ott nevelt fel, legalábbis addig, amíg óvodába nem kerültem. Ahogy lehetett, besegítettem mindenbe, mondjuk nem feltétlenül önként, de szívesen. A főzés és a sütés a kedvencem, egyszerűen feltölt, ha valami finomat készíthetek. Az új receptek a gyengéim, bár ha rákattanok valamire, azt akár egymás után többször is elkészítem. A férjem mindig mondja, hogy jobbat nem is kívánhatna magának, hiszen terülj-terülj asztalkám van nálunk állandóan. Persze ehhez meg az kell, hogy ő is támogasson: megbeszéltünk, a mosogatás az ő reszortja, vagyis a gépünké, ami nélkül – valljuk be – nem boldogulnánk ilyen egyszerűen. Így viszont mindenki kiveszi a részét a konyhai teendőkből, és boldogság van.
Zita nem adja fel: – Mondhatnám, hogy szeretek főzni, és még valamennyire igaz is lenne, de sajnos hiába szeretem, egyszerűen nem tudok. Valamiért már nem állnak a kezemre az előkészületi munkák sem, az étel meg sajna sohasem tökéletes. De nem adom fel, és ha más nem is, én becsületből mindig eszem pár falatot a főztömből. A mosogatást szeretem, az nekem mindig lezárás, talán azért, mert tudom, hogy egy lépéssel közelebb kerültem ahhoz, hogy egyszer majd egy csodás vacsorát tehessek a leendő családom elé. Ha sok a mosatlan, sosem bajlódom vele. Tavaly vettem egy szuper mosogatógépet, a jobb kezem lett, ha hétvégente átjönnek a barátaim, mindent bele tudok pakolni. Nekem nincs bajom a konyhai munkákkal, szeretem a rendet, a tisztaságot.
Edit a családjával közösen főz hétvégén: – Ugyan nem sokszor főzök, mert a gyerekek a suliban, a férjem és én pedig a munkahelyen eszünk, de a hétvégék általában a közös családi főzőcskézésről, sütésről szólnak. Nekünk sokat jelent, hogy együtt készítjük el az ételeket. Imádunk grillezni és bográcsozni, de a benti főzéssel sincs bajunk. Ha egy idegen hétvégén tévedne be a konyhánkba, fogalmam sincs, mit gondolna rólunk. Ugyanis óriási a felfordulás ilyenkor: mindenki tesz-vesz, dűt-borít, ügyeskedik a a maga módján. De egyáltalán nem bánom, mert istenieket eszünk. Körbeüljük a nagy asztalt, és fel sem állunk, amíg mindenki jól nem lakott. Persze délután legalább háromszor tesszük tele mosatlannal a gépet, de kit érdekel ez a része! Imádjuk a hétvégéket.
