Ennek a kővágóörsi háznak már a története sem mindennapi, hiszen ez volt a falu bírájának otthona, és a mostani tulajdonos család mintegy harmincöt évvel ezelőtt vásárolta meg. „Egyik büszkeségünk ennek a Balaton-felvidéki, pontosabban kővágóörsi parasztháznak az átalakítása. A ház érdekessége, hogy a régi kiadású Új Magyar Lexikonban ez az épület van lefényképezve, mint tipikus Balaton-felvidéki tornácos, nádfedeles parasztház” – meséli Komjáthy Miklós. „A helyreállításnál előkerült egy 1727-es okmány, ami talán egy útlevél lehet, illetve húsz éve jelentkeztek az eredeti birtokosok leszármazottai, a Sáriak, akik jelenleg Debrecenben élnek. A ház előtt áll a Sári-kút, amit eredetileg ők ajánlottak fel a falunak. Ezt a kutat néhány éve társadalmi munkában felújítottuk, új festést kapott” – osztja meg velünk Komjáthy Miklós a házzal kapcsolatos további érdekességeket.
„Az eredetileg családi nyaralónak vásárolt romos épület felújítása az összedőlt épületelemek helyreállításával indult még a nyolcvanas évek elején. A gyermekkorunk szinte minden nyara és hétvégéje e ház építésével telt, de csak most lett belőle igazi gyöngyszem. Az évek során felmerülő új igények miatt egy modern fürdőszobát és egy korszerű konyhát kellett kialakítani. Egyúttal elkerülhetetlenné vált a régi tetőzet, mennyezeti pallórendszer felújítása is” – folytatja Komjáthy Miklós. A konyha és fürdő kialakításánál figyelniük kellett arra, hogy kényelmes, könnyen használható terek szülessenek anélkül, hogy megváltoztatták volna a ház eredeti kinézetét.
Komjáthy Miklós szülei, dr. Komjáthy Attila és felesége, Kremnicsán Ilona voltak azok, akik elkötelezett műemlékvédőként megtervezték, összefogták ezt a projektet. Őket segítette a mostani felújítási munkálatokban Kerner Gábor műemlékvédelmi szakember. Az építkezés végeztével a parasztház minden eredeti helyisége visszanyerte valódi arcát, a gazdasági épületrészek megtartották formájukat, de új, lakófunkciót kaptak. Például megtartották az eredeti füstös konyhát, amely ma az étkező szerepét tölti be. Érdekesség, hogy a konyhában eredeti állapotában maradt meg a szikrafogó gerenda.
Egy ilyen műemléképület felújítása nehezebb feladat, ahogyan erre Komjáthy Miklós is rávilágít: „Amit az ember megtervez, annak a helyszínen napi odafigyelést igényel a megvalósítása. Mivel semmi sem derékszögű, az épület az évek során mozog, változik, ezért mind a burkolásnál, mind a tetőszerkezet építésénél, a megvalósításnál rögtönzésekkel kellett operálni. Ott helyben kitalálni, mit hogyan csinálunk meg.” Jelentős sikernek számít ennek a projektnek az esetében például, hogy sikerült minden boltozott helyiséget, tornácot rombolás nélkül megtartani.
Az épület agyagba rakott, helyi fejtésű vörös kőből épült, méteres vastagságú főfalakkal, ami olyan jó szigetelést biztosít, hogy nem igényel mesterséges hűtést a nyári hőségek idején. Egy műemlék-felújításnál az alapanyagok megválasztása sem egyszerű: „Csak részben lehet modern építőanyagokat használni. Törekedni kell az épület eredeti jellegének megtartására. Olyan szakembereket kell alkalmazni, akik a régi fedélszék, illetve fonott nád technológiákat ismerik.”
Fotók: Rózsa Zsuzsanna
