Bárány Istvánnak már a nagyapja is mezőgazdasággal foglalkozott, később a szülei folytatták a munkát, most pedig rajta a sor. „Úgy látszik, a mi családunkban a mezőgazdasági munka szeretete apáról fiúra száll. Jó érzés, hogy hozzájárulhatok a családi gazdaság vezetéséhez, de a kétkezi munkát, a gépek használatát is legalább ennyire élvezem” – meséli. A legjobban a fűkaszálást szereti, mert nagyon jól lehet közben agyalni, kikapcsolódni. „A 2 hektáros terület lenyírása persze nem könnyű feladat, a STIHL FS 120-as fűkaszámmal azonban bírjuk a gyűrődést” – büszkélkedik.
Az első fűkaszáját és motorfűrészét is az édesapjától örökölte, de a 390-est csak azután vette a kezébe, amikor a kis MS 170-essel már mindent megtanult. „A darabolást, döntést, ékvágást követően szép fokozatosan belejöttem a munkába. Átgondoltság és odafigyelés nélkül ez nem megy” – teszi hozzá. Mint minden férfi, István is arra a legbüszkébb, amit saját kezűleg is meg tud szerelni, az újabb, 4-MIX motorral szerelt, felülszelepelt STIHL gépeit azonban már mindig márkaszervizbe viszi. „Ezek a gépek évről évre egyre kisebbek, könnyebbek, erősebbek, és egyre kevesebbet fogyasztanak, megfelelő szakszerviz mellett azonban ugyanolyan megbízhatóak, mint legendás elődeik. Valamit valamiért. Én így szeretem” – véli.
A mezőgazdaság, mint mondja, rátermettséget, szeretetet, összeszedettséget és elkötelezettséget igényel, cserébe nagyon sok mindenre megtanítja az embert. „Szeretnék agrártudományi egyetemre járni, foglalkoztat a mezőgazdaság jövője, ezért folyamatosan keresem a fejlődés lehetőségét. Ebben nőttem fel, és ebben képzelem el a jövőmet is” – mondja eltökélten.
