Grabowskit nem ismeri a nyolcker, a falfestmény megosztja a ház lakóit

Macskafogós házfalat avatott a Színes Város Csoport. A hatalmas festmény technikailag és művészileg is nagyszerű, ez a képekről is látszik, de azért arra is kíváncsiak voltunk, mit szólnak azok, akik ott élnek, és nap mit nap nézniük kell. Megkérdeztük hát őket. Kiderült, hogy a kép a Szigony utca legforróbb témája, jobban megosztja a házban élőket, mint a politika, de azért persze nem kapnak össze rajta. Át is adjuk nekik a szót. (Aki hagyta, lefényképeztük.)

István

Hogy mi ez? Nem tudom. Nem jegyzem én meg ezeket, átfolyik rajtam az ilyesmi, híres magyar film, azt tudom, ez a festmény meg tetszik, nagyon művészi az egész. De én a képre sosem emlékszem, csak a zenére. Ennek a zenéje meg jó volt nagyon. Zenével foglalkozom én is, budafoki vagyok, de itt laktam régen, jöttem megnézni a környéket. A házam mondjuk már meg sincs. De ez nagyon szép.

Fotó: Neményi Márton

Két néni (egymás szavába vágva)

Nem tetszik. Nem a lakók akarták ezt, hanem az önkormányzat. Miért ezt kellett ide, tessék nekem már megmondani! A Vuk nem lett volna sokkal jobb? Az van a másik oldalon, de mégiscsak ez a főbejárat. Nem mintha az jobban illene ide. Ritka ronda, na, énnekem nem tetszik.

Nekem sem! Annyira giccses, hogy azt elmondani nem tudom. Én is itt lakom. Ha énhozzám jön valaki, azt szoktam mondani, hogy a patkányos házba tessék jönni. Budapest úgyis tele van patkánnyal, nem? A csatornák tele vannak, most meg ez a házfal is, ez a jellemző a városra, úgy tűnik. Annyi szép mesefilm van, most őszintén! Régen láttam, már akkor sem tetszett. Na mindegy. Ízlések és pofonok.

Ebből ugye nem ír le semmit? De? Ajjaj… Na jó, írja, de nevet nem mondok.

Én sem. Meg fotót se csináljon, jó, drága? Túl szép vagyok, az a baj.

Fotó: Neményi Márton

Adrienn

A közelben lakom, látom minden nap. Díszítő festő az egyik végzettségem, szóval félig-meddig szakmabeliként is nézem. Jónak találom. Ezek tényleg az eredeti figurák, ízléses, nem rikító. Sőt, a nyári nap meg az eső majd még jobban kifakítja. Szóval jópofa is, szellemes is… A filmet mondjuk nem láttam. De most már megnézem, feltétlenül. Egyébként is macskaimádó vagyok. Ja, hogy ebben a macskák a rosszak…? Ajjaj.

Fotó: Neményi Márton

Ádám és László

Én még nagyon gyerekként láttam. A fiam meg csak másfél éves, úgyhogy egy ideig még nem nézzük meg. De én azért külön meg fogom.

Én régen láttam. Hogy hogy hívják az egeret? Nem tudom. De nagyon tetszik, hogy itt van.

Sokkal korábban kellett volna ez ide. Itt nőttem fel. Azért ez mégiscsak egy látványosság. Bemondták a rádióban, megállnak az emberek, fotózzák, itt van ugye a Vuk, amott meg a Vízipók csodapók, jönnek a gyerekek, mesélik, hogy miről szól, jó kis példamutatás. Meg legalább nem a lepusztult házakat látják. Van végre valami színvonal.

Fotó: Neményi Márton

Mihály

Nem ismerem. De elviszi az egészet az eső meg a nap, majd meglátja. Fölösleges lóvékiadás volt, azt mondom. Adták volna inkább oda a szegény nyugdíjasoknak. Ebben most mi a jó, komolyan? Jó, jön a kisgyerek, megnézi, bámulja, jól van, szép, mondja magának – és ennyi. Egy éhező nagymama biztosan örült volna a pénznek. Hogy jobb tőle a hangulat? Itt a nyolcban? Ugyan. Az majd akkor lesz jobb, ha felkarolják végre a szegényeket a politikusok. De azok is csak lopnak, értelmiségi tolvajok azok, nézze meg, az ügyvédek, ügyészek külön tanulják, hogy hogy kell lopni. Na jó, inkább nem politizálok. De a Kádár idejében ilyen nem volt. Fölkarolta a szegény népet. Áldja meg a Jóisten ott, ahol van.