„Reményt ad a gyógyuláshoz, ha egy kívánság teljesül”

A járvány világszerte kihívás elé állítja a jótékonysági szervezeteket, hiszen ahogy újragondoljuk, mit vásárlunk, hova megyünk, egyáltalán találkozunk-e a szeretteinkkel az ünnepekkor, úgy újra kell gondolnunk azt is, hogyan adunk. A legtöbbünket érintő anyagi és lelki nehézségek ellenére vagy épp ezért, egy kutatásból az derült ki, hogy minden harmadik ember úgy érzi, a karácsony „fontosabb” ebben az évben, mint valaha. Nem véletlen ez, hiszen ahogy Márai Sándor írta, „az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” Amikor méltó módon megünneplünk valamit, ez a rítus kiemel a bizonytalan hétköznapokból, erősíti összetartozásunkat, élményt ad, visszaadja a világ biztonságosságába vetett hitünket – vagyis elkülönít lelkileg attól a válságtól, amiben egy ideje már mindannyian vagyunk. Ezért most még nagyobb belső szükségletünk lehet arra, hogy ne szakítsuk meg az eddigi évek karácsonyi hagyományait, sőt akár még jobban ragaszkodjunk hozzájuk.

Persze van, amit át kell gondolnunk idén – például, hogy találkozunk-e családunk idősebb tagjaival, járjuk-e a plázákat ajándékokért. Mégis van valami, amiről idén sem kell lemondanunk: a másokról való gondoskodásról. Ez a krízisekkel teli év a mások iránti kedvesség kimutatásának értékéről is leckét adott nekünk. A távolságtartás idején ugyanis az empátia és az együttérzés az az út, amely nemcsak mélyen összekapcsolhat másokkal és érzelmi közelséget teremt, de fel is tölt, amellett, hogy pozitív hatással van még az immunrendszerünk működésére is. Ráadásul felmérések is azt mutatják, hogy az adakozókedvünk nem feltétlenül függ a pénztárcánk vastagságától, sokkal inkább az az öröm van rá befolyással, amelyet rendszeresen átélhetünk, amikor valakinek teljesítjük a vágyát.

A törődésünk tölti meg az ajándékot értékkel

A csodalámpa sok-sok mese vágybeteljesítő tárgya: dörzsölni kell, míg nem a mesehős törődése meg nem tölti a lámpást fénnyel, és ki nem szabadítja belőle a segítő szellemet. Hogy a gondoskodás csodákat teremt, azt jól tudják a Csodalámpa Alapítvány dolgozói, önkéntesei, akik 17 év alatt már közel 4000 alkalommal teljesítették életveszélyesen beteg gyerekek kívánságait.

Patzauer Éva a Csodalámpa Alapítvány ügyvezetője és egyik alapító tagja, aki férjével és néhány barátjukkal hozta létre 2003-ban az Alapítványt, miután nagyobbik lányukat nyolc és fél éves korában elvesztették agydaganatban. „Másfél évig bent éltünk a klinikán, ahol nagyon sok mindennel szembesültünk, de leginkább azzal, hogy egy beteg gyerek milyen apró dolgokra vágyik. A lányom, Dóri is kívánt egy-két dolgot, szeretett volna hőlégballonozni, a Dunán hajózni, de ezeket már nem lehetett megvalósítani. Sokszor jut eszembe, miért nem gyógyult meg, hiszen abban az esetben is lett volna Csodalámpa, ha mi győzünk.”

Dóri halála után néhány barátjukkal összefogva úgy döntöttek, segíteni fognak néhány, hasonlóan súlyos betegséggel küzdő gyerek kívánságának teljesítésében, de álmukban sem gondolták volna, hogy ebből a gondolatból egy akkora projekt születik majd meg, mint a Csodalámpa Alapítvány, ahol mára közel 4000 alkalommal, évente 250-280 gyereknek okoztak váratlan örömet, maradandó élményt, ezzel erőt adva a gyermekeknek és családjuknak a hosszú kezelések elviseléséhez. Az Alapítványnak közel 150 önkéntes segít, többségük már 15 éve, nagy részük heti rendszerességgel jár be a gyermekklinikára és beszélget a gyerekekkel vágyaikról. Éva azt mondja, miattuk és támogatóiknak köszönhetően tudnak ilyen sok gyermeknek örömet szerezni és segíteni gyógyulásukat.

„A hivatalos és deklarált célunk az, hogy három és tizennyolc év közötti, életveszélyesen beteg gyerekek egy kívánságát teljesítsük, de sajnos vannak olyan élethelyzetek, amikor visszaesnek a gyerekek az alapbetegségükbe vagy társbetegségeik lesznek, ami miatt ismét csodalámpás gyermekekké válnak. Például előfordult, hogy a gyereket daganatos-leukémiás betegként kezeltek, amikor először kívánt, majd átesett a transzplantációján, és mi megint teljesítettük egy a kívánságát, hiszen egy ilyen helyzetben még nagyobb erő kell a gyógyuláshoz. Mi azt mondjuk, lelkierőt, kapaszkodót adunk a gyerekeknek.”

Az Alapítvány karácsonyi kampányának többszörös célja van. „Nagyon szeretnénk magunk mellé állítani fiatalokat, akiknek indirekt módon az odafigyelést és a törődést szeretnénk tanítani. Az “Ajándékozz segítséget karácsonyra!” szlogen alatt közösségi játékra hívjuk a felhasználókat, akik sajátkészítésű ajándékokat, díszeket készíthetnek, amelyek fotóját aztán a profiljukra kell feltölteniük nyilvánosan,  megjelölniük rajta a @csodalampaalapitvany –t, használni a #csodalampaalapitvany hashtaget, és követni az oldalunkat. Úgy gondoljuk, az embereknek most talán picivel több idejük marad személyes apróságot készíteni, ráadásul még díjat is kaphatnak érte. Ennek a kampánynak az a fő célja, hogy olyan beteg gyerekekhez is eljussunk, akikhez egyébként nagyon nehezen tudnánk. Bizonyos betegségtípusokat ugyanis kezelési tervhez igazítanak az orvosok, ezért a gyerekek rendszeresen járnak be a kórházakba, ahol találkozhatnak az önkénteseinkkel, és hallhatnak az Alapítványunkról. Más gyerekek azonban, akik például izomsorvadásban szenvednek, ritkábban, csak felülvizsgálatra járnak kórházba, így hozzájuk nehezebben jut el ennek a lehetőségnek a híre” – mondja Éva, aki azt is elmagyarázza, hogyan működik a Csodalámpa, amikor épp nincs koronavírus:

„Az ország összes gyermekklinikáján belső és külső önkénteseket segítik a munkánkat. A külső önkéntesek heti rendszerességgel járnak be a gyerekekhez, és elbeszélgetnek velük, hogy megtudakolják, mi a kívánságuk. Idén ez sajnos nem igazán tud teljesülni, ezért maximálisan a belső önkéntesekre, orvosokra, ápolókra, gyógytornászokra támaszkodunk, akik eddig azt vállalták, hogy felhívják a külső önkéntesek figyelmét az újonnan érkező betegekre, akik még nem hallottak a Csodalámpáról. Jelen helyzetben belső önkénteseink ajánlják figyelmünkbe a csodalámpás gyerekeket és az ő segítségükkel teljesítjük vágyaikat.”

Van, aki telefont kér, mert még sosem volt neki

Idén karácsonykor, a kampány keretében három életveszélyesen beteg gyerek egy-egy kívánságát szeretné teljesíteni a Csodalámpa Alapítvány. Közülük ketten testvérek, mindketten egy ritka genetikai betegségben szenvednek. A tizenegy éves Noelt és a hét éves Leventét édesanyjuk egyedül neveli. „Noel nagyon szeretne egy laptopot kapni, Levente pedig egy Xboxot, amivel játszhat is. A gyerekek rengeteg kütyüt kérnek, de ennek nemcsak az az oka, hogy ezeken az eszközökön keresztül tudják tartani a kapcsolatot a külvilággal, de ők mind magántanulók is, ezért ezeken folyik a tanulás, a munka is. A harmadik gyerek, a tizenöt éves Cintia, akinek izomsorvadása van, kerekesszékben él, és emiatt nem tud bejárni az iskolába. Bár minden történet szíven ütő, Cintia sorsa különösen az, hiszen őt nevelőszülők nevelik hatalmas szeretetben. Kívánsága, egy rózsaszín okostelefon, mert még soha nem volt mobiltelefonja…” – mondja Éva, aki bízik abban, hogy a koronavírus-járvány nem lesz akadálya az emberek adakozó kedvének.

„Most mindenkinek hihetetlen nagy nehézségekkel kell szembenéznie. Lelkileg annyira belefáradtak már az emberek ebbe a helyzetbe, hogy nem a pénzt sajnálják, hanem egyszerűen nincs energiájuk, nem jut eszükbe jótékonykodni a napi feladatok megoldása mellett. De sokan vannak, akik idén is kitalálnak valamilyen alternatívát az adakozásra, például egy iskola diákjai nem sütit sütöttek és azt árusították, hanem online adománygyűjtő kampányt rendeztek.  

Vannak olyan magánemberek, akik karácsonykor nem egymásnak vesznek ajándékot, hanem valakinek az álmát valósítják meg. Ezek nagyon elgondolkodtató és fantasztikusan szép gesztusok. Mi hiszünk abban, hogy most is vannak ilyen emberek, ezért is működik a Csodalámpa.”

Nincs lehetetlen kívánság

Minden gyerek örül, ha kap valamit, főleg ha az álma teljesül. Hosszú távon pedig sokkal több erőt ad, hogy számukra vadidegenek emberek teljesítik a kívánságukat, akiket érdekel a sorsuk. Az „álomskála” végtelen, diszkópulttól dedikált könyvekig, világhírű művészekkel való találkozásoktól autógyári látogatásokig, meccsnézéstől csúszdákig és számítógépekig rengeteg mindent kívántak már a beteg gyerekek. Éva nehezen tud kiemelni a rengeteg szívmelengető történet közül olyat, amely igazán emlékezetes lett volna, kérésemre mégis megpróbálkozik vele. „Igazán megható, hogy van két gyógyult csodalámpás gyerekünk, Miklós és Tina, akik időközben felnőttek, és most beteg gyerekek kívánságát teljesítik. Aztán eszembe jut Zsófi, aki Dexter tehenet kért, mert nagyon szereti a tejtermékeket, és így lenne saját teje, joghurtja, fagyija. Dávid oroszlánfejes sétapálcát kért, mert a csontdaganata miatt megműtötték a lábát, és sokáig mankóval kellett járnia. Azt mondta, ha már ezt hozta neki az élet, klassz lenne, ha ilyen szép sétapálcája lenne. Emlékezetes volt még Réka kívánsága, ő emlékkönyvébe egy Kányádi Sándor által írt verset kért. A költő sokáig nem adta vissza az emlékkönyvet, aztán elnézést kért, és elmondta, még soha nem kellett egy adott témára verset faricskálnia. Elmesélte otthon az unokáinak, miért kell verset írnia, majd valamiért kiment a szobából, és addig az unokák körberajzolták az emlékkönyv egyik lapját almafákkal. Kányádi Sándornak ebbe a keretbe kellett írnia meg a verset – meséli Éva, és hozzáteszi:

Kapcsolódó cikkeink

• Tanulhatnánk a 8 éves fiútól, aki a koronavírus alatt ételt adott a rászorulóknak
• Ingyen karácsonyfát és ajándékutalványt is kaphatnak a budapesti nyugdíjasok