Kártevő kisokos: így ismerheted fel, ha baj van a kertedben

A kertészkedés és kertművelés sok munkával jár, de nincs jobb érzés annál, mint amikor látjuk ennek az eredményét, például amikor kibújnak a földből az apró hajtások, virágba borulnak növényeink vagy érni kezd a termés, és végül leszüretelhetjük azt. Természetesen addig hosszú az út, és különböző kihívásokkal is találkozhatunk, ilyenek például a különböző növénybetegségek és kártevők. Egyikből sincs hiány, nagyon sok faj van, ami fejfájást okozhat azoknak, akiknek kertje van. Vannak, amelyek ismertebbek, mint például a levéltetvek vagy a pajzstetvek, de sajnos a paletta ennél sokkal szélesebb. A Fatudor kerti kisokosának segítségével összegyűjtöttünk néhány olyan kártevőt, amit jó, ha ismerünk, pontosabban felismerünk.

1. Foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii)

A felsorolást egy olyan fajjal kezdjük, ami nem is olyan régen érkezett a hazánkba, közel tíz éve annak, hogy az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének csapdájában felbukkantak. És ugyan a foltosszárnyú muslica Ázsiából származik, szinte a megszólalásig hasonlít a közönséges ecetmuslicához, “különleges ismertetőjegyük” az, hogy a hímek szárnyain folt látható. Amiben még különbözik a többi muslicától, hogy nem a rothadó, túlérett gyümölcsbe petéznek, inkább az egészséges, érésben lévő termés vonzó számukra. Rossz hír, hogy nem annyira válogatósak, bármilyen bogyós növényt megtámadhatnak (elsősorban a szamócát, a cseresznyét, a meggyet, a málnát és az áfonyát veszélyeztetik), de egyes források szerint nem vetik meg a csonthéjasokat sem, sőt, almán és körtén is találkoztak már a fajjal. De honnan lehet tudni, hogy a mi kertünkben is megjelentek? Azt, hogy egy gyümölcsbe belepetézett, arról lehet észrevenni, hogy a gyümölcsön egy kissé bemélyedő részen egy szúrásnyom látható, és sajnos lárvák jelenléte nagyobb bajt is okozhat, utat adhatnak  gombás és bakteriális fertőzésnek, ettől rothadni kezd a gyümölcs.

2. Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis)

Ennek a fajnak az Egyesült Államok az otthona, innen indulva “hódította meg” a többi kontinenst. Különösen azoknak kell vigyázniuk velük, akik üvegházban is termesztenek növényeket, ilyen körülmények között egész évben szaporodik. A kifejlett rovarok nagyon aprók, mindössze 1-2 mm-esek, így nehéz kiszúrni őket, az általuk okozott kár az, ami árulkodó lehet.  A nyugati virágtripszek a leveleket, terméseket, virágokat szívogatják, ezeken először kisebb, ezüstös foltok jelennek meg, majd az egész felületük fehéres-ezüstös lesz, illetve a termés és a levél torzul, hegesedés nyoma lesz megfigyelhető rajtuk, írja ismertetőjében a Fatudor. 

3. Piros gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi)

Még a nyugati virágtripsznél is apróbbak, mindössze 0,4-0,5 mm nagyságúak, a két nemet pedig az alapján lehet megkülönböztetni. míg a hímek sárgás, addig a nőstények bíborpiros színűek. Ahogyan a nevük is mutatja, a gyümölcsfák kártevői, és ugyan vannak olyan módszerek, amikkel meg lehet előzni, hogy kárt okozzanak a kertben – például ha természetes ellenségeket telepítünk -, arra, hogy további lépésekre van szükség onnan tudhatjuk, hogy a levelek sárgászöld, majd sárgásbarna színűvé válnak, ha pedig nagy a baj, a korai lombvesztés is előfordulhat. Másik nemzetséghez, de ugyanahhoz a családhoz tartozik a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae), amelynek számtalan tápnövénye van, kedveli a legtöbb zöldségfélét, illetve élelmiszernövényt, de dísznövényeket, például rózsákat sem vetik meg, és bizony azoknak is meggyűlhet velük a baja, akik a szobanövényezésre kaptak rá, szinte nincs olyan növényszülő, akinek ne kellett volna már szembeszállnia velük. A közönséges takácsatka lárvái is a gazdanövény leveleit szívogatják, ezt halvány foltok jelzik a levél színén. És a nagy egyedszám az esetükben is ahhoz vezethet, hogy a levelek elszáradnak, lehullanak.

4. Üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) 

Magyarországon is honos faj, és ugyan a neve árulkodó, de nemcsak a ribiszkén fordul elő, hanem az áfonyára és a köszmétére is veszélyt jelenthetnek, de megélnek a mogyoró, boróka, kecskerágó bokrokon is, illetve kivételesen előfordulhatnak a szőlőben, málnában és a szederben is. Az üvegszárnyú ribiszkelepke külseje kicsit becsapós, mivel inkább egy darázsra vagy légyre hasonlít, így ha csak egy felszínes pillantást vettünk rá, nem olyan könnyű felismerni. Míg a kifejlett egyedek virágokról táplálkoznak, a hernyók a hajtásokban, vesszőkben fordulnak elő, ezek belét rágják ki. Jelenlétükre utalnak az ágakon található “szellőző nyílások”, illetve az apró, visszamaradott termés. 

5. Sárgarépalégy (Psila rosae)

Nincsen kiskert gyökérzöldségek nélkül, és ha úgy látjuk, hogy a sárgarépa, a zeller, a petrezselyem vagy a paszternák nem fejlődik rendesen, leveleik fonnyadtak elszíneződnek, akkor sajnos felmerül a gyanúja annak, hogy a sárgarépalégy lárvái rágcsálják azokat a talajban. A gyökerek felszíne alatt található rozsdabarna alagutak pedig újabb, szinte perdöntő bizonyítékképen szolgálhatnak.

6. Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum)

Házi liszteskeként is ismert, nagyon apró (2 mm) és hófehér színű rovar, ami a levéltetűhöz hasonlóan szintén a friss leveleket és hajtásrészeket szívogatja. És nemcsak a kifejlett, repülni képes példányoknak csemegéi ezek, lárvák is egyaránt szívogathatják a növényt, és ragadós, úgynevezett mézharmatot választanak ki, ami később bepenészedhet. Az üvegházi molytetű nemcsak szabadföldön, kertben vagy üvegházban nevelkedő növényeken, hanem a szobanövényeken is előfordulhat, és érdemes gyorsan a tettek mezejére lépni, ha úgy látjuk, nálunk is megjelentek, súlyosabb fertőzés esetén ugyanis a növény el is pusztulhat. 

7. Vértetű (Eriosoma lanigerum) 

Amerikából behurcolt faj, ami már egész Európában elterjedt, és egyike az alma egyik legveszélyesebb kártevőinek. Ha az ágakon, törzsön vagy akár a gyökéren fehér színű, vattaszerű viaszcsomókat látunk, amik alól gömbölyű tetvek tűnnek elő, akkor ezzel a fajjal van dolgunk. Árulkodó jel az is, hogy a megtámadott fák ágain rákos sebek jelennek meg, olvasható a Fatudor oldalán. És akárcsak a levéltetű, a vértetű – ami egyébként jellegzetes vörös testnedvéről kapta a nevét – is mézharmatot ürít, és az édes váladék miatt sajnos korompenész jelenhet meg a leveleken és a gyümölcsökön.

8. Káposztapoloska (Eurydema sp.)

Országosan elterjedt, gyakori kártevőről van szó, amely főként a keresztesvirágzatúakra, például a káposztafélékre jelent veszélyt. Nemcsak a lárvák, hanem maguk a kifejlett egyedek is szívogatják kedvelt növényeik leveleit, amelyeken csillag, háromszög alakú szívásnyomok láthatók. Magukat a kifejlett egyedeket könnyű felismerni, a mezei poloskánál sokkal feltűnőbb a külsejük, az élénkpiros alapszín, fekete rajzolatokkal azonnal elárulja őket.

Fotó: Hectonichus/Wikimedia Commons

9. Földibolhák (Alticinae)

A keresztesvirágúak ellenségei között találunk több földibolhát is, ilyen például a fekete káposztabolha, a nagy káposztabolha, a közönséges földibolha, nagy, a közép és a kis káposztabolha. A  káposztabolhák igen kis termetűek, 1,5 – 3,0 mm hosszúak. És a név ebben az esetben is kötelez, amellett, hogy jól repülnek, pattogva ugrálva is közlekednek. Ami a külsőségeket illeti, színük fénylő fekete, vagy ritkábban kékes, zöldes, és egyes fajok szárnyfedőin hosszanti csík található. Mivel aprócskák, a levelet inkább hámozgatják, de a méret ne tévesszen meg minket, nagy egyedszám esetén fertőzött növény el is pusztulhat. 

10. Aknázólegyek és – molyok

Az aknázólegyek mindössze 0,9-4 mm nagyságúak, lárváik a leveleken 1–2 mm széles, fehér, kanyargós járatokat, vagy ha úgy tetszik aknákat készítenek. Nemcsak aknázólegyek, hanem aknázómolyok is léteznek. Nevük nekik is onnan ered, hogy a hernyók ( ez ugye a a lepkék rendjébe tartozó rovarok lárváinak neve) a levelekben üregeket hoznak létre. Az azonosítást megkönnyíti az, hogy az aknák alakjából lehet következtetni arra, milyen faj hernyója készítette. Az aknázómolyok közé tartozik almalevél-sátorosmoly, almalevél-aknázómoly, kígyóaknás ezüstmoly, lombosfa-fehérmoly, és nagyon sokat lehet hallani a vadgesztenyelevél-​aknázómolyról. Utóbbi persze főként nem a hobbikertészek számára jelent problémát, hanem azok számára, akinek az utak mellett sorakozó vagy a parkokban álló vadgesztenyefákról kell gondoskodniuk, de természetesen mindeninek érdeke, hogy ezeket a fákat is megóvjuk a betegségektől, a pusztulástól.

Mindannyiunkban felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan védhetem meg szeretett növényeimet az említett kártevőkkel szemben? Kérdésedre választ megtalálod a Fatudor oldalán, az ajánlott növényvédő szerek mellett a Kerti kisokosban termesztés és ápolási tippeket is találsz. 

Még több tipp hobbikertészeknek:

• Leander metszése: így vágd vissza, hogy virágba boruljon
• Így spórolhatsz rengeteg vizet kertészkedés közben
• 8 megoldás a kertbe, ami valóra váltja a kertészek álmait