Életének 79. évében elhunyt Marosi Miklós Széchenyi-díjas építész, a hazai középülettervezés kiemelkedő alkotója, a magyarországi építészközélet meghatározó személyisége, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alelnöke, írja az MTI.
A kortárs kórházépítészetben és a szállodatervezésben egyedi hangvételű munkái, az adott helyhez és igényekhez példamutató rugalmassággal, ugyanakkor szellemes megoldásokkal viszonyuló tervezői magatartása a hazai építészeti paletta egyik legegyénibb alkotójává emeli
– emlékezett meg róla az akadémia.
Marosi Miklós 1942. december 16-án született Miskolcon. Felsőfokú tanulmányait 1960 és 1965 közt végezte az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (mai Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). 1963 és 1965 között a Műegyetemi Hallgatói Tervező Irodában, 1965-tól 1971-ig a Postai Tervező Intézetnél (POTI), majd 1970-től a Középülettervező Intézetnél (KÖZTI Zrt.) dolgozott tervezőként, később műteremvezetői, építész osztályvezetői, stúdióvezetői, vállalati főépítészi beosztásban.
A rendszerváltás után, 1996-ban lett az immár magánirodaként működő KÖZTI Igazgatótanácsának elnöke. 2007-től az MMA társadalmi szervezet tagja, 2011-től az MMA rendes tagja, 2017-től az MMA alelnöke volt. A tervezés mellett 1975-től vállalt szerepet az építészetoktatásban, később tervtanácsokban, a Magyar Építész Kamara bizottságainak munkájában, a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztőbizottságában, a Magyar Művészeti Akadémia elnöki testületében és különböző szakmai csoportokban.
Marosi Miklós a KÖZTI (Középülettervező Vállalat) székházában lévő irodájában 2013. május 7-én. Előtérben a Marosi által tervezett Szegedi Tudományegyetem új sürgősségi osztályának makettje. (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Marosi alkotói attitűdje és emberi karaktere azt az új szellemiségre nyitott polgári műveltséget hordozta, amelynek egyformán alkotórésze a humán műveltség és a vizuális érzékenység, a szociális felelősség és a környezet iránti nyitottság
– írják az MMA méltatásban.
Mint hozzáteszik, az évtizedek során megépült munkáit sorra véve – az adott kor vizuális jegyei mellett – egy állandó, egész munkásságán végigvitt törekvés volt érzékelhető: annak a hitnek az épületekben való megformálása, amely az ember és a környezet harmonikus kapcsolatát vallotta.
Mesterei között a legjelentősebbek Hofer Miklós, Jánossy György és Zalaváry Lajos voltak. Marosi Miklós nevéhez fűződik számos magyarországi kórházépület, városi szállodák, műemléki rekonstrukciók, irodaházak – köztük a Wienerberger téglaipari vállalat budapesti székháza (1998), illetve a KÖZTI 1993-ban elkészült saját irodaépülete – de ő tervezte a Kodály Múzeumot (1988) és az Újbuda Bevásárlóközpontot (1998) is.
A Széchenyi-díjas építész az utóbbi években a volt BM-kórház területén felépülő Magyar Építészeti Múzeum megvalósításán dolgozott.
A kortárs építőművészetnek olyan alkotója volt, aki alaposan ismerte a művészettörténeti korszakok jellegzetességeit, a 20. század első felének funkcionalista szemléletmódját, emellett a jelenkor társadalmi igényeit is képes volt felmérni. Marosi építészete a szociális építészet nagyobb léptékű változatának mondható, konkrét helyzetekre adott építészeti válaszai időtállónak bizonyulnak
– írja az MMA méltatásában.
Marosi Miklós élete során számos elismerésben részesült. 1980-ban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1981-ben Ybl Miklós-díjat, 1995-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. 2005-ben Prima díjat, 2013-ban Széchenyi-díjat kapott. 2017-ben, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Művészeti Akadémián köszöntötték akadémikustársai.
Saját akadémiai felvételemet tartom pályafutásom legkiemelkedőbb elismerésének
– vallotta az építész az MMA 2013-as évkönyve számára készített interjúban.
