Jo Anne McCusker annyira fáradtnak érezte magát, hogy azon töprengett, vajon régóta szenved-e a poszt-covid-szindrómában. A 36 éves nő gyanakvását először orvosa is megerősítette, ugyan hozzátette, lehet, hogy itt terhességről is szó van.
McCusker az ultrahang után döbbenten vette tudomásul, hogy a második trimeszterben jár. Hamarosan újabb megrázkódtatás érte: rájött, hogy méhlepény-beágyazódási rendellenessége van, egy ritka terhességi szövődmény, amiről korábban soha nem hallott.
McCusker első gyermeke császármetszéssel született, de a másik kettő császármetszés (VBAC) után hüvelyi szülés útján. Orvosai MRI-t rendeltek el, hogy „jobb képet kapjanak”. Otthon McCusker megpróbált utánajárni az állapotnak, és nagyon kevés információt talált. Annyi biztos volt, hogy a szülésnél túlzott vérzés kockázata állhat fent, és hólyagjavító műtétre is szüksége lesz majd. A nő helyzete annyira komplikált volt, hogy egy multidiszciplináris csapat gyűlt össze az operációhoz. Még így is vérátömlesztésre volt szüksége, eltávolították a méhét is.
Noha McCusker tudott minden lehetőségről, ami a babája szülését övezi, mégis meglepődött, amikor egy nappal később felébredt az intenzív osztályon. „Úgy éreztem magam, mintha elütött volna egy teherautó. A kezdeti felépülésem nagy része abból állt, hogy mentálisan és érzelmileg megerősödjek egy traumás szülés után.”
Szerencsére most már baba és mama is jól vannak.
