Olaszországban a reggeli: sütemény. Nincs mese, ha az ember nem akarja, hogy kinézzék a reggelizőhelyről, muszáj valami édest tenni a tányérra. Persze, a furcsa külföldiek kedvéért (rendes) sós ételt is kínálnak a szállodák és reggelizőhelyek, de egészen biztosak lehetünk abban, hogy az csak valami tessék-lássék dolog lesz, a hangsúly a süteményeken van. Meg a cappuccinón.
A crostatával egy toszkán szálloda reggelijénél találkoztam először. Ott pihent a tucatnyi különböző fajta, gusztusos süti közt, de nem igazán értettem, hogy mi ez. Mármint azt rögtön felfogtam, hogy alul valami tészta van, fölötte lekvár, meg van sütve és ennyi. Ez szerintük egy sütemény, hm, érdekes.
Kicsit lapos, elég egyszerű, viszont tényleg nagyon finom volt. Méghozzá annyira egyszerű és finom, hogy itthon is kipróbáltam, mit szól hozzá a család, és azt se nagyon bántam, hogy fél óra alatt hűlt helye volt, mert annyira kevés volt vele a munka.
Crostata, ami egy különösen ihletett pillanatban készült. (Fotó: Belső Olga)
Így aztán bekerült az állandó receptek közé, annál is inkább, mert nemcsak viccesen keveset kell vele dolgozni, de ráadásul ellőhető bele az az ipari mennyiségű lekvár is, ami nyáron kerül a kamrapolcokra. Sőt, valami csoda folytán még a semmilyen más formában el nem fogyasztott fügelekvárral is lelkes ováció jár a crostatáért.
Extra képessége, hogy nutellával is működik, szóval, ha az erősen addiktív mogyorókrém köré keresel valami süti receptet, hogy mégse a kiskanállal való elfogyasztás legyen a végzete, mert annál azért jobb sorsra érdemes, akkor tessék, crostata.
Hozzávalók
- 25 dkg liszt
- 15 dkg éppen kenhető hőmérsékletű vaj
- 10 dkg cukor
- 5 tojássárgája
- 20 g akácméz (elhagyható)
- fél citrom héja
- fél vaníliarúd vagy vaníliás cukor
- csipet só
- 25 dkg lekvár
- ízesíthetjük fél citrom héjával
Elkészítés
- Keverjük ki a vajat a cukorral, a vaníliával és a reszelt citromhéjjal. Keverjük hozzá a mézet, a tojások sárgáját és a sót.
- Ezután szitáljuk hozzá a lisztet és dolgozzuk össze. Nem kell túlzásokba esni, omlós tésztát kell kapnunk, elég, ha éppen csak összeáll.
- Állítsuk össze egy gombóccá, csomagoljuk folpackba és mehet pihenni a hűtőbe, akár egy éjszakára is, de egy órára feltétlenül.
- Ekkor egy lisztezett felületen nyújtsuk ki a tésztát 3-4 milliméter vékonyra, majd a sodrófa segítségével tegyük át egy piteformába, nyomkodjuk bele, a széleket vágjuk le. Szurkáljuk meg villával, kenjük meg a lekvárral, majd a maradék tésztából készítsünk a tetejére mintát. Lehet csíkokat vagy rácsokat, vagy ha nagyon kreatív időszakunkat éljük, akkor elő a sütiszaggató formákkal!
- 165 fokon, 45 percig sütjük. Amikor teljesen kihűlt, felszeleteljük és tálaljuk.
Majd pedig a következő héten ismétlés, és megint és megint…