Nem a fény a baj, hanem a változatlanság
Az égve hagyott előszobai vagy nappali lámpa évtizedek óta az elutazás előtti rutin része. Az elgondolás egyszerű: ha fény szűrődik ki az ablakon, a betörő azt hiheti, hogy valaki otthon van. Egyetlen este erejéig ez akár működhetne is, ám több napon keresztül már feltűnővé válik, ha ugyanabban a helyiségben éjjel-nappal ég a világítás, miközben a redőny, a postaláda és minden más változatlan marad.
Aki tudatosan figyel egy ingatlant, nem feltétlenül egyetlen jelből következtet a lakók távollétére. A napok óta mozdulatlan függöny, az érintetlen kuka, a felhalmozódó küldemények és a mindig azonos világítás együtt már meglehetősen világos üzenetet küldhetnek: erre a lakásra bizony a lőtéri sánta kutya nem néz rá.

Hogyan védekezzünk a betörők ellen? A fény már kevés lesz! (Forrás: Getty Images)
Az időzített világítás viszont már jó ötlet
A magyar rendőrség továbbra is javasolja az időzített világítás alkalmazását. Az időkapcsolóval vagy okosotthon-rendszerrel vezérelt világítás este felkapcsolódhat, majd később kialudhat, ahogyan az egy lakott otthonban is történne. Ha több eszköz áll rendelkezésre, különböző helyiségek fényeit is lehet váltogatni. A korszerűbb időzítők között olyan is akad, amely nem minden nap pontosan ugyanabban a percben kapcsol, így kevésbé alakul ki felismerhető minta.
Mindez szép és jó, de még ez sem helyettesíti teljesen az emberi jelenlétet. Hiába kapcsolódik fel este a nappali lámpája, ha közben egy héten át ugyanott áll a kuka, a redőnyök meg sem mozdulnak, és a reklámújságok már kilógnak a postaládából.
A leghatékonyabb megoldás sokszor egy megbízható szomszéd
A rendőrség tanácsai között rendszeresen szerepel, hogy hosszabb távollét idejére kérjünk meg egy rokont, barátot vagy megbízható szomszédot a lakás időszakos ellenőrzésére. Ez nem kerül pénzbe, mégis többféle árulkodó jelet egyszerre tüntethet el.
A segítő időnként kiürítheti a postaládát, mozgathatja a redőnyt vagy a függönyt, felkapcsolhatja a világítást, és ellenőrizheti az ajtók, ablakok sértetlenségét. Családi háznál a kukát akkor is érdemes kitenni a szemétszállítás napján, ha alig van benne valami, hosszabb távollét esetén pedig a fűnyírás vagy a növények gondozása is azt mutathatja, hogy az ingatlant nem hagyták magára.
A természetes időpontokban végzett, kissé változó tevékenység sokkal hihetőbbé teszi a jelenlétet, mint egy folyamatosan világító izzó. Fontos azonban, hogy csak valóban megbízható ember tudjon az elutazásról, és nála legyen olyan telefonszám is, amelyen szükség esetén elérheti a tulajdonost.
A tele postaláda mindent elárulhat
A felgyűlt levelek, reklámkiadványok és értesítők az egyik legkönnyebben észrevehető jelei annak, hogy napok óta senki sem járt az ingatlannál. Lakótelepi lakásnál egy kitömött postaláda feltűnő lehet a lépcsőházban, családi háznál pedig olykor már az utcáról is látható.
Érdemes ezért megkérni valakit, hogy rendszeresen vegye ki a küldeményeket. Ha hosszabb időre utazunk el, a postai küldemények utánküldése vagy megőrzése is szóba jöhet, ezek azonban már díjköteles szolgáltatások lehetnek. Az ingyenes és legegyszerűbb megoldás továbbra is az, ha egy közeli ismerős néhány naponta ránéz a postaládára. Ugyanez vonatkozik az ajtóra akasztott reklámokra, szórólapokra vagy a bejárat előtt hagyott csomagokra. Ha napokig senki sem nyúl hozzájuk, az azt sugallhatja, hogy a lakás üres.
A nyaralós fotó ráér, amíg hazaérünk
A rendőrség külön is figyelmeztet arra, hogy az utazás időpontját ne tegyük közhírré. A repülőtéri bejelentkezés, a szállodai szobából megosztott videó vagy a „két hétig végre semmi munka” feliratú poszt nemcsak az ismerősöknek árulja el, hogy elutaztunk…
Még a zárt profil sem jelent tökéletes védelmet, hiszen nem mindig tudhatjuk, ki látja közvetve a megosztott tartalmat. A nyaralási képeket ezért biztonságosabb a hazaérkezés után közzétenni. Az sem szerencsés, ha az automatikus e-mail-válasz vagy a telefonos üzenetrögzítő a pontos visszatérési dátumot közli bárkivel.
Természetesen nem kell titkos ügynökként távoznunk a lakásból, de érdemes szűk körben tartani az információt. Az elutazásról azok tudjanak, akiknek valóban szükségük van rá.