Több mint fél évszázada, 1960-ban egy húsvéti hétvégén ültette el ezt a növényt egy nagy üvegbe David Latimer. Tett bele egy kis földet, elültette bele a pletykát, meglocsolta és lezárta. Ezek után egyetlenegyszer nyitotta ki, 12 évvel később, amikor egy kis vizet adott neki. Azóta locsolás nélkül virul tovább a kiskert, ami ebben a sivatagi melegben még szebb teljesítménynek tűnik.
A miniatűr rendszer tökéletesen önfenntartó lett, csak napfényre van szüksége, minden mást újrahasznosításból nyer. Néha nem árt megfordítani, hogy egyenletesen nőjön, de amíg fény van, működik a fotoszintézis, amihez a szén-dioxidot az elhullott levelek bomlása biztosítja.
Az üvegbe zárt kerteket persze nem David Latimer találta fel, egy időben nagy divatjuk volt a floráriumoknak, amikből nyitott és zárt változat is létezik. A nyitott sem igényel sok gondozást, de csak a zárt lehet teljesen önfentartó, azt nehezebb is eltalálni. Most úgy tűnik, hogy a miniatűr kertek mellett újra divatba jönnek a miniatűr üvegházak; az IKEA-ban is lehet kapni ilyesmit kinyitható változatban, de nem kell a boltig menni egy alkalmas üvegért. Amiben például ez a pletyka él vagy 50 éve, abban eredetileg kénsavat tároltak.
Forrás: Bored Panda, fotók: innen és innen
