Gyerekként sokáig azt hittem, a nyaralás egyet jelent a kempingezéssel: szüleim beszereztek egy kényelmes, kétfülkés sátrat, ami kényelmesen belefért a hófehér Daciába, és meg sem álltunk az Őrségig. Mind a mai napig emlékszem, szebb nyaralást elképzelni sem tudtam, imádtam gumimatracon aludni, kempingszéken ülni, éjszakánként a többi sátorlakó beszélgetéseit lefülelni, rajongtam azért, hogy tábori körülmények között kellett főzni, és imádtam azt a tűzpiros kemping szettet is, amiből az étel sokkal, de sokkal finomabb volt. Tegye fel a kezét, aki emlékszik még rá?
fotó: Czvitkovits Judit
