Szerelem-szerda

 
Először talán általános iskolában éreztem azt a bizonytalan, gyomorszorító érzést. Farsangi bál lehetett, vagy valami ilyesmi. Óriási lendülettel indultam neki az estének: meggyőződésem volt, hogy mostantól aztán jóban-rosszban együtt leszek szívem hölgyével, akit – akkor éppen – Katinak hívtak, ha jól emlékszem. Abban egészen biztos voltam, hogy a rendezvényről már együtt távozunk és meg sem állunk az oltárig. De hogy a nyitótánc és a buli végét jelentő nyolc óra között mit kellene tennem ennek érdekében, arról fogalmam sem volt. Ennek megfelelően végig tétlenül álltam egy sarokban, így az oltáros epizód – és sajnos minden más is – elmaradt.

 
Bár az ismerkedés, beszélgetés előtti gyomorgörcsöt egyre ritkábban, és egyre kevésbé érzem. Persze ehhez kellett, hogy azóta elteljen több, mint egy évtized, a maga báljaival, bulijaival, ismerkedéseivel, és az internetes robbanással, amely az én életembe – furcsamód – rögtön a társkereséssel csöppent bele. Történt egyszer, hogy egy unalmas egyetemi számítástechnika órán a mellettem ülő megkérdezte, miért nem csetelek ahelyett, hogy a Word szövegszerkesztő mongol nyelvű elválasztás menüpontjával ismerkedek. És tényleg? Eleinte csak a számítástechnika órákat töltöttem cseteléssel, később a szabadidőmet, még később – minden időmet… Élénken emlékszem a „Szia! Honnan írsz?” kezdetű beszélgetésekre, a vakrandik izgalmára, és a hirdetések böngészésének hangulatára.

Persze nem csak ezekről olvashattok itt, ebben a rovatban, hanem sok minden másról is – de egyvalamiről biztosan nem, ezt ígérhetem. Nem lesznek mindent tudó okoskodások, és a boldog élet titkát sem oszthatom meg veletek, ugyanis nem hiszem, hogy van rá általános recept. Biztosan szóba kerülnek viszont majd a hétköznapi találkozások, a randevúszervezés nehézségei, az ismerkedés forszai. Nincs nálam a bölcsek köve, így csak tippeket adhatok, ötleteket, gondolatokat, de hogy ezekkel mit kezdetek, az a Ti dolgotok. Biztosan lesz olyan, ami működik, és egészen valószínű, hogy olyan is, amiért majd a pokolba kívántok engem. Nem baj, a lényeg, hogy kipróbáljátok, hogy merjetek tenni a magány ellen – saját boldogságotokért!