Valószínűleg azért váltál pontos anyává, mert átélted, milyen káoszhoz vezethet az, ha halogatod a teendőidet. Nem adod már meg magad annak a belső kis hangnak a fejedben, hogy mindent tökéletesen kell teljesítened, tisztában vagy vele, hogy épp elég, ha csak nagyjából van felporszívózva a lakás és nem csillog-villog a vécé minden nap. Sőt akkor sem dől össze a világ, ha sajtos tészta az ebéd.
Idő előtt beadod a hivatalos papírokat
Már amikor terhes voltál, akkor is alig vártad, hogy elteljen a 90 nap, pontosan tudtad, mi ilyenkor a teendő és vitted a kérelmet az ügyintézőhöz, hogy egy nappal se maradj le a határidőről. A naptáradban jelölve vannak azok a napok, amikor hivatalos ügyet kell intézned, olyan nincs, hogy nálad elmaradjon egy számla befizetése vagy lekésd az ebédbefizetést az oviban. Nem azért van ez, mert kényszeres vagy, hanem azért, mert már elégszer átélted azt a szörnyű érzést, amikor bűntudatod van, hogy a halogatásod miatt nincsenek elintézve azok az ügyek, amiknek segítségével a saját életed lenne könnyebb. Nem akarod többé azt érezni, hogy a te hibád, amiért lecsúsztál valami fontosról, tanultál a saját károdon és tudod, hogy jobb minél előbb túlesni a kellemetlen kötelességeken. És messziről sem érdekel, ki mit szól ahhoz, ha a gyerek közben belebőg a telefonba, míg te egy ügyintézővel beszélsz, úgy állsz hozzá, hogy ez van, ezt kell szeretni, ilyen az anyaság.
Pontosan érkezel mindenhova
Annak érdekében, hogy minden gyerek pontosan beérjen az intézményekbe és még te is odaérj a munkahelyedre, olyan vagy reggelente, mint egy parancsnok, aki kiosztja a feladatokat és szépen végigvezeti mindegyiken a családot. Nincs reggel heverészés a kanapén, dolog van, akár még azt a trükköt is beveted, hogy kis kártyákra felrajzolod a gyerekeknek, mi mindent kell elvégezniük reggel készülődés közben. Nem biztos, hogy a gyerekek boldogok tőle, hogy ilyen feszített tempóban kell elkészülniük, de nem érdekel különösebben, ha hisztiznek miatta, mert tudod, hogy sokkal rosszabb érzés késve érkezni, beesni és elnézést kérni mindenkitől. Nem kerülöd el a konfliktust még akkor sem, ha ezzel néha te vagy a „gonosz” anya, aki nem hagyja kibontakozni a gyereke pónizási, legózási vágyait reggel fél nyolckor.
A napi rutin szent
Olyan nincs, hogy téged pizsamában találjon az ebéd, szeretsz keretet adni a napnak, mert így érzed egyben magad. A hideg víz kiver a gondolatra, hogy elússz a napoddal, mert jól emlékszel még, milyen volt a szülés utáni első hat hét, amikor azt sem tudtad, milyen napszakban vagy épp és hogy merre van az arccal előre. Nem akarod átélni még egyszer, hogy nincs időd zuhanyozni vagy kávézni, ezért szigorúan tartod magad a napirendhez babával is. Ha ebéd van, akkor ebédelni kell, ha utána alvás van, akkor kíméletlenül lerakod a gyereket aludni akkor is, ha ellenkezik. Nálad nem kérdés, hogy a megadott időben el kell menni este fürödni, ha kell, rárakod a telefont a saját anyukádra is, ha arról van szó, hogy a gyereknek egy napirendi pontját be kell tartani. Nem azért teszed, mert ekkora szupervumen vagy, hanem azért, mert jót akarsz magadnak. Így marad időd este akár saját magadra is, hogy egy kis énidővel feltöltődj és kialudd magad rendesen.