Az apró kis zárófogak okosan sorba rendezett együttese tipikusan az a találmány, amelynek briliáns praktikumát már észre sem vesszük, de hatalmas gondban lennénk, ha varázsütésre eltűnne mind az életünkből. Nadrágok esnének le, női ruhák hullanának a földre, szertegurulna pénztárcánkból az apró, a motoros dzseki pedig egy csapásra veszítené el minden vonzerejét.
Akadozó kezdetek
A cipzár 0. változatát Elias Howe, a varrógép feltalálója szabadalmaztatta 1851-ben, találmánya továbbfejlesztésére azonban már nem fordított energiát, így még pár évtizedig várni kellett, amíg valóban elindult a cipzár pályafutása. Whitcomb L. Judson illinois-i feltaláló negyven évvel később nyújtotta be az újabb szabadalmakat cipzár fronton, amelyek a cipőfűzőt voltak hivatottak kiváltani a lábbeliken. Az 1893-as chicago-i Világkiállításon bemutatott szerkezete még apró fém kampókkal és lyukakkal operált, amik azonban könnyen szétnyíltak, így az átütő siker ez esetben is elmaradt.
Húsz évvel később egy alkalmazottja, Gideon Sundback fejlesztette tovább a cipzárt és a korábbi C-formájú kampók helyett oválisakat használt. Ezek ugyan már jobban tartottak, még mindig túl merevek volt hozzá, hogy lendületesebb mozdulat esetén ne jöjjön szét a kapocssor. Végül Sundback rájött a titok nyitjára és 1917-es szabadalmában már a kampókat leváltották az apró gombócban végződő fogak, amiket egy pici fogantyúval kellett összezárni. Ezek már jóval sűrűbben és kétoldalt helyezkedtek el, megfelelő zárást és rögzítést biztosítva.
Sundback nem csak a cipzárat tökéletesítette, de az azt legyártani képes gépet is feltalálta, igaz hatalmas megrendelésekkel pár évig még nem kellett számolnia, a találmányt divat fronton ugyanis egyáltalán nem övezte átütő erejű siker.
Az 1800-as évek végén a fűzők népszerűségének nem ártottak az apró fém fogacskák, amik akkor még csak illúzióját jelentették a gyors átöltözés lehetőségének. Sokáig Sundback találmányára is megrendelések csak a csizma- és dohányzacskó készítőktől érkeztek. Később a lakberendezés terén is használni kezdték, például bútorhuzatok rögzítéséhez, hálózsákok, ceruzatartók zárásához, a világsikerre azonban a ’30-as évekig várni kellett.
A sliccek csatája
A ’30-as években először a gyermekruházatokon jelentek meg a cipzárak, amelyeket úgy reklámoztak, mint az apró szerkezetet, amely segíti, hogy a gyerekek egyedül is felöltözzenek. 1937-ben aztán a francia divattervezőknek köszönhetően kitört a sliccek csatája, amikor a férfi nadrágok zárásának felkapott, új módjaként kezdett terjedni a cipzár, a kor fiatal férfijai pedig hirtelen cikinek érezték a gombokkal záródó pantallók viselését. A cipzárak és gombok háborúja a mai napig nem zárult le, bár kétségtelen, hogy gombos nadrágokat jóval kevesebbet találni manapság az üzletek polcain.
Bár a cipzár fogai ma más sok esetben műanyagból készülnek, az erősebb anyagokhoz még ma is a fémből készült változatok a népszerűek. Alumíniumból, nikkelből és sárgarézből gyártottak kezdetben is cipzárakat, amelyek a farmernadrágok népszerűségének növekedésével csak még keresettebbekké váltak.
Fotó: Getty Images
Manapság a cipzárbiznisz 13 milliárd dolláros iparág, amelyet egyetlen cég ural, a japán YKK Group. Ha gyorsan lepillantunk sliccünkre, jó eséllyel ezt a három betűt fogjuk az apró húzókán látni. Több száz gyárukban napi szinten milliószám készíti a különféle cipzárakat, a cégóriás pedig arról is híres, hogy a gyártás minden lépését ők végzik. A vertikális monopólium gondoskodik a cipzárakhoz szükséges fém kitermelésétől a csomagolóanyagok előállításáig mindenről.
Fergie a 2009-es American Music Awards-on cipzárral sűrűn díszített ruhában (Fotó: Getty Images)
Whitcomb L. Judson Talon nevű cége így mára első helyéről az utolsók közé került, valamint a pár évtizede még meghatározó német Optilion is kispadra kényszerült a japán óriásnak köszönhetőek. Van persze ebből is magyar gyártmány, a Ligeti cipzár vagy a Concordia a piac miniszereplőiként gyártják a több, mint 150 éves múltra tekintő találmányt.
Mentés
