A Diet Prada szimpla Instagramos hobbi oldalként kezdte, mára a legszabadszájúbb divatkritikusnak számít, ami a legnagyobb tervezőket sem kíméli.
2014-ben hobbiként indította a Diet Pradat két amerikai fiatal, akik kilétéről múlt év októberéig szinte semmit sem lehetett tudni. Akkor jelent meg egy cikk a The Fashion Law blogon, amelyben lerántották a leplet: Tony Liu és Lindsey Schuyler azok, akik a nyilvánvaló másolások miatt rákoppintanak a designerek orrára.
A párocska egyébként szintén a szakmában dolgozik, Liu művészeti iskolát végzett, jelenleg saját YOU AS márkájának tervezőjeként dolgozik, míg Schuyler egy szemüvegmárkánál áll alkalmazásban designerként. Divat iránti lelkesedésük nem holmi felszínes érzelemgombóc, már az egyetemi évek alatt is lelkesen nézegették a divatbemutatók anyagait és tanulmányozták a divattörténet fejezeteit – épp ebből lett a baj.
Egyre többször tört fel belőlük az érzés, hogy az adott tervező kollekcióját mintha már látták volna valahol. És amikor visszakeresték a gyanús darabot, kiderült, a páratlan tervezői munka mégsem olyan páratlan. Egyszer aztán fogták magukat, összegyűjtötték a sok egyezőséget és felnyomták őket a netre, amivel megszületett a Diet Prada.
Posztjaikon átgörgetve gyorsan láthatóvá válik, a divatházak nem csak a kezdő, ismeretlen tervezőktől nyúlják le gátlások nélkül az ötleteket – sokszor az idő alatt felfigyelve munkájukra, mikor náluk vannak gyakorlaton -, de egymás munkáit is gyakorta tekintik “inspirációs forrásként”. A munka fogalmát pedig ez esetben kár lenne leszűkíteni a ruhák és kiegészítők tervezésére. Marketingesek, kreatív szakemberek által eszkábált reklámkampányok, kirakatok, kifutói dekorációk is estek már áldozatául az eredetiség hiányának.
Egymás terveinek lenyúlása mellett a divatházak saját, korábbi terveiket is előszeretettel veszik elő és variálják át. Ezt tette legutóbb a Prada is, amikor “csodás kollázst” készített 2018 őszére három korábbi szezonajánlójából. A sasszemű fiatalok pedig mindezt gyorsan kiszúrták és közszemlére tették, amiből jól látszik, őket bizony nem lehet megvenni kilóra. Hiába küld ugyanis sok más márkához hasonlóan meghívókat a Prada is divatbemutatóira és ajándékozza az instás csapatnak legújabb ruháikat, ha átverésgyanús egy kreáció, nincs kegyelem.
Párhuzamos valóságokat persze nem csak a plágiumok világában fedeznek fel. Érdekes hasonlóságokra mutatnak rá más szempontok szerint is: például arra, hogy korunk egyik legnépszerűbb modellje, Bella Hadid mennyire hasonlít Franciaország ex-first lady-jére Carla Brunira.
A nyílt ostobaság ellen is szívesen kiállnak, megvédve az előítéletek miatt szenvedőket. Vitték például virtuális vérpadra már a Forma 1-es világbajnokot, Lewis Hamiltont is, aki unokaöccsét szégyenítette meg az egész világ előtt, mikor videóra vette, ahogyan leszólja és számon kéri rajta, amiért az tündérjelmezt mert felvenni. Kábé hat évesen.
És van, amikor a hasonlóságot két kreáció között már csak a vörös szőnyegen érik tetten, mint amikor 2017 novemberében a Governors Awards-ra Sarah Paulson és Salma Hayek szinte ugyanolyan ruhában érkeztek, csak épp Paulson a Miu Miu, Hayek pedig a Gucci divatháztól választotta ki az estélyit.
A kíméletlen párocskát mondani sem kell, sokáig finoman szólva is utálták ténykedéseik miatt, miközben a rajongók száma sem növekedett igazán. Idővel azonban legalább a népszerűség szempontjából fordult a kocka és bár továbbra is okoznak nyugtalan éjszakákat a designereknek, úgy tűnik megállíthatatlanok. Még a Women’s Wear Daily, a az egyik legmeghatározóbb divat szaklap is úgy nyilatkozott a Diet Prada-ról, mint olyan oldal, amit a “divatkedvelőknek kötelező követni”. Népszerűségét jól mutatja, hogy három hónapja még csak 30 ezer követőnél tartottak, mára azonban ez a szám már 248 ezer fölött jár.
Bár stílusuk könnyed és vicceskedő, kíméletlen őszinteséggel buktatják le a kleptomán művészeket, miközben magasról tesznek rá, kit sértenek meg vele. És épp ez az, ami annyira bejön a követőknek: hogy leírják azokat az igazságokat, amiket más nem akar, vagy csak pozícióját féltve nem mer. Persze erre az esetre is kínálnak megoldást, ugyanis számos posztjukban hívják fel rá a figyelmet, örömmel várják bárkitől a fülest, ha plágium gyanús tettet lát a divat és szépségápolás világában.
Küldetésük pedig a kisebb márkáknak nagyon is jól jön. Ők ugyanis mind erőforrásaikat, mind pedig ismertségüket nézve korlátozott lehetőségekkel bírnak, ha arról van szó, hogy egy világmárka szó nélkül lemásolja munkájukat. A Diet Prada oldalán mindez jóval nagyobb port kavar, amivel ha a plágiumok száma csökkenni nem is fog, legalább egy nyílt színi bocsánatot kicsikarhatnak a nagymenőktől.
Az oldal olyannyira menő lett, hogy a nagyágyúk is elkezdték követni őket: Rihanna, Naomi Campbell, Nicolas Ghesquière tervező, Edward Enninful, a brit Vogue főszerkesztője, Kendall Jenner, valamint a Vanity Fair és az amerikai Vogue is figyeli posztjait. Kritikáik pedig legújabban már anyagi hasznot is hoznak. Nemrégiben #pleasesaysorrytome feliratos pólókat kezdtek árulni, amik egyik legutóbbi balhéjuknak állítanak emléket. Történt ugyanis, hogy a Dolce & Gabbana-t citálták elő, amiért elég feltűnő módon koppintotta le a Gucci X GucciGhost kollaboráció graffitimintás ötletét kirakati dekorációjához. Stefano Gabbana azonban nem hagyta magát és heves vitába kerekedett velük, de hiába, csak még rosszabbul jött ki a dologból, miközben Please sorry to me kommentje szállóigévé vált.
A Dolce & Gabbana divatháznál a Gucci ötleteit nagyon megbecsülik. A Gucci x GucciGhost kollaboráció graffitis mintái is bejöttek nekik. (Fotó: instagram.com/diet_prada)
Hogy hová fejlődik tovább az oldal, nem tudni, jövőjük sorsát nagy mértékben adják követőik kezébe, hogy megmondják, milyen piszkos kis titkokról akarják, hogy lerántsák a leplet, vagy milyen igazságtalanságok azok, amelyekkel szükséges, hogy foglalkozzanak. Egyenlőre a fiatalok kitartanak korábbi nyilatkozataik mellett, miszerint egy pár ingyen cucc nem elég ahhoz, hogy eladják hitelességüket a márkáknak. Nos, reméljük, ez valóban így is marad.
