Paul Poiret volt az első modern divattervező, aki sutba dobta a fűzőt, az egzotikus kelet ihlette kollekciói azonban végül épp a modernizmus áldozataivá váltak.
Paul Poiret fűző nélküli, orientális stílusú ruhája és jellegzetes turbánja (Fotó: Getty Images)
Skiccektől a színpadig
A divat királya, ahogyan a századfordulón emlegették, már egész fiatalon bekerült az akkori divatvilág körforgásába, igaz sokáig csak másodhegedűsként tevékenykedett. Az 1879-ben, Párizsban született Poiret saját ruhatervei eladásával kezdte karrierjét, kézzel készített rajzai már 19 éves korában meghozták számára az áttörést. 1898-ban Madeleine Chéruit, a korszak legnagyobb francia couturier-je egy tucat ruhatervét vásárolta meg tőle, amit további megrendelések követtek Párizs vezető couture szabóságaitól.
Paul Poiret egyik első rajza, amelyet Jacques Doucet divatháza számára készített (Forrás: http://headtotoefashionart.com)
A valódi hírnevet egy színdarab hozta meg számára, mikor a századforduló ünnepelt színésznője, Gabrielle Réjane egy általa tervezett palástot viselt a Zaza című komédiában. Ezt követően már tudatosan használta a színpadot személyes kifutójaként; színdarabok, balett előadások tucatjaihoz tervezett kosztümöket, amelyek újító szabásai oly vonzóvá váltak, hogy a nézőközönség tehetős hölgy tagjai is azonnal viselni akarták azokat.
Cora Laparcerie színésznő Paul Poiret által tervezett kosztümben, amely a Le Minaret előadáshoz készült (1913) (Fotó: Getty Images)
A hullazsák köpeny, ami miatt divatházat alapított
1901-ben a House of Worth-nél helyezkedett el, annál a divatháznál, amelyet a legendás Charles Frederick Worth, az haute couture atyja alapított. Itt érte az a sokk, ami sokakat talán épp pályájuk elhagyására ösztönzött volna, ám Poiret épp annak hatására nyitotta meg saját couture szabóságát. Történt ugyanis, hogy Bariatinsky orosz hercegnő mikor meglátta a neki tervezett, egyszerű szabású, kimonó fazonú köpenyt, sírva fakadt döbbenetében: “Micsoda szörnyűség. Mifelénk azokat az alakokat, akik a szánjaink után rohannak és zaklatnak minket, elkapják, levágják a fejüket és ilyen zsákokba teszik, mint ez itt.”
A pikírt megjegyzéstől azonban Poiret nem dőlt a kardjába, 1903-as alapítású couture háza pedig pár év alatt világhírre tett szert. Ő volt az első, aki felismerte, hogy a ruhák mellett a kozmetikumok irányába is érdemes nyitni, sőt, lakberendezési designer tárgyakkal is bővítette kínálatát, hogy úttörő módon ne csak divatot, hanem valódi életstílust adjon el vagyonos kuncsaftjainak.
Hálószoba design Paul Poiret-től
A fűző helyett a testet öltöztette
Az 1900-as évek elején az akkor évszázadok óta használt női ruhadarab, a fűző, épp az S-alakú változatban hódított. A nők alakját amolyan előre dőlő homokórává alakította, a mellek szembetűnő kiemelésével és hasonlóan méretes hátsó domborulatok kialakításával. Ehhez képest Poiret forradalmian új szabásvonalat vezetett be, lámpaburához hasonlító ruhái, a japán kimonók ihlette köpenyei egyáltalán nem tették szükségessé a fűzők viselését. Bár a korszak más vezető divattervezői is ekkortájt kezdték el a fűzőmentesítést, Lucile és Madeleine Vionnet is csak másodvonalbeliek voltak a vadiúj divattrend bevezetésében.
Az addigi divatirányzatokat alapjaiban söpörte félre, helyüket pedig az egzotikus kelet varázsával töltötte meg: háremnadrágokkal, bővülő tunikákkal, kaftánokkal és merőben újszerű kalapdivattal, a turbánokkal.
Paul Poiret, amint ruhapróbát tart egy vásárlójának (Fotó: Getty Images)
Nem a fűző volt az egyetlen, amit feleslegesnek vélt a Le Magnifique néven is emlegetett tervezőzseni. Az alsószoknyáknak is búcsút mondott, mindez pedig merőben új ruhakészítési fortélyokat követelt. A ruhák fazonja nem a felső és alsó test derékban kettéválasztott formáján alapult, a finom textilek a vállaktól kezdtek aláesni, jóval egyenesebb, oszlopszerű sziluettet kölcsönözve, milliónyi variációját teremtve az anyagok redőzésének, hullámzásának. Az ókor divatja, például a görög khitón épp úgy megihlette, mint a japán kimonó vagy a közel-keleti kaftán, amelyek mindegyike jóval sarkosabb, egyenes vonalvezetések és négyszögek alkotta szabást igényelt.
Paul Poiret Les robes de Paul Poiret című albumának egy rajza
Paul Poiret divatháza egészen az I. Világháborúig szárnyalt, a vészterhes idők azonban végzetesnek bizonyultak számára. A háború alatt katonai szabóként szolgált, mikor pedig újranyitotta volna couture műhelyét, már semmi sem volt a régi. Az orientális stílus fényűző luxusát a hasznosság, a funkcionalitás és a racionalitás vette át a divatban is, ezzel pedig Poiret nem tudott azonosulni. Vásárlóközönsége egyre inkább a kis fekete ruha megálmodója, Coco Chanel és a szintén újító szellemiségű Jean Patou által képviselt stílust kereste, így 1929-ben végleg bezárta műhelyét.
Az utat, amelyet a modern divattervezés számára kijelölt, végül nem sikerült bejárnia, mindazonáltal munkássága máig ható, semmiképp sem lebecsülendő. 2007-ben, mikor a New York-i MET kiállítást rendezett Paul Poiret ruháiból, a Vogue is páratlan fotósorozattal emlékezett a divattervezőre. Natalia Vodianováról a képeket Steven Meisel fotóművész készítette:
