Vérprofi képbeállítások, tökélyre hangolt szelfik tömege vesz körül minket, és most még egy modell is felbukkant, akinek tuti, hogy sohasem lesz narancsbőre. Mégis, ahelyett, hogy a fenébe kívánnánk, teljesen odáig van a net Miquela Sousa-ért.
19 éves, élt 0 napot
A 19 éves Los Angeles-i lány instás oldalát lassan egy millióan követik, Chanel, Supreme, Vetements vagy más, hasonlóan menő cuccokban pózol, sőt, már a zeneiparba is belekóstolt, aminek tömegpopos eredménye Lil Miquela néven a Spotify-on is fenn van. Egy gond van csak vele: nem valós személy.
Miquela mindössze egy profin összerakott 3D-s rajz, amit az igények szerint repítenek a bitek szárnyán hol egy árnyas parkba, hol valami más, street style-barát környezetbe, ahol nem mulasztanak el róla néhány fotót menteni.
Hogy ki a lány “menedzsere”, nem tudni, tervezője úgy látszik jól el van az anonimitás varázsával. Művét mindenesetre abszolút valósnak állítja be, a posztok megfogalmazása, a soha meg nem történt élmények megosztása, vagy épp valódi társadalmi problémák melletti kiállása gyorsan összezavarhatja a gyanútlan netezőket, akik meglátják benne a szokatlant, a bizarrul újat és máris követni kezdik.
2016 áprilisában posztolta az első bejegyzését, amik között számos akad, aminek kecsessége egy Sims krakterével vetekedik, igaz néhány esetén tényleg sikerült olyan jól eltalálni a beállításokat, hogy az eredmény első látásra megtévesztő lehet. Épp ezért még mindig sok a kérdőjel a posztok mellett, ami Miquela valódiságát firtatja, pedig esetében nem a Photoshopot tolták túl.
Elődök
Nem Miquela az első virtuális sztár, aki valódi hírnévre tett szert. A Blur frontembere, Damon Albarn, és Jamie Hewlett képregényrajzoló immár húsz éve, hogy kitalálta a Gorillaz zenekar figuráit, a virtuális együttes pedig ez idő alatt gyártott már jó pár platinalemezes albumot, bezsebelt egy Grammy-t, sőt, idén még a Szigetre is ellátogat. Bár esetükben mindenki tudja, kik pengetik a húrokat, 2D, Noodle, Russel és Murdoc figurája az, amivel képileg mindenki azonosítja a bandát.
És ne feledkezzünk meg a kék hajú japán csajsziról, Hacune Mikuról se, aki 2007 óta már több tízezer dalt énekelt fel, tölt meg sportcsarnokokat világturnéin és szerzett magának milliós rajongótábort úgy, hogy őt se anya szülte, csupán a fantázia. Sőt, esetében tervezői még csak meg sem próbáltak élethű külsőt varázsolni, az anime karakter megjelenés jobban bejött.
Őrá már a divatvilág is felfigyelt, 2013-ban ugyanis Marc Jacobs akkor még a Louis Vuitton színeiben vállalta, hogy megtervezi a szintetizátorhangú lány turnéruháit, két éve pedig a Givenchy-ház is álmodott egy haute couture kreációt Mikunak.
Máshogyan más, mint mások
Míg a J-pop sztár esetén csupán annyiról volt szó, hogy a divatházak kihasználták a hírnévben rejlő lehetőséget, Miquela (és a Blawko néven november óta online, igaz egyenlőre minimális népszerűségre szert tett fiú változat) egészen új perspektívából lehet izgalmas a divatvilág számára.
Egy szupermodell “piaci értékét” manapság döntő mértékben befolyásolja, mekkora követői táborral rendelkezik a közösségi média felületeken, hiszen élő reklámtáblaként funkcionálhat minden posztja, a cégek pedig tökéletesen ki tudják válogatni, kik azok az influencerek, akik esetén a rajongótábor összetétele megegyezik célcsoportjukéval. Miquela követői tábora szintén szépen növekedik, ráadásul hűségesnek is mutatkoznak, ami a valódi világban is elkölthető aranyat érhet rövid időn belül. Kérdés, mennyire lehet zavaró a divatipar szereplőinek, hogy végső soron az egész lány csak kitaláció, véleményei, kommentjei pedig egy ismeretlen alak gondolatait tükrözik.
Az első érdeklődések mindenesetre megérkeztek, olyannyira, hogy egyből egy nagyágyú, a Prada kérte fel 2018 őszi/téli kollekciójának bemutatójával kapcsolatban a lányt némi modellmunkára, de a különböző interjúk alapján a Chanel, a Fendi, a Burberry és a Moschino is érdeklődik Miquela iránt.
Persze az is igaz, hogy a közösségi médiából aranybányát csináló valós modellek a legtöbb ember számára semmivel sem elérhetőbbek, mint Miquela, és köztudott, hogy sokuk esetén is szellemírók működtetik a profilokat. Az átlag ember nem találkozik velük, ha másért nem, hát a földrajzi távolság miatt, mindössze fotókon, videókon keresztül látják okosan megszűrt életük néhány, áruba bocsátható pontját. Erre pedig Miquela is képes lehet, ha elég érdekes a kerettörténete.
Mégis, ott motoszkál a gondolat, vajon jó az, ha erre tart a világ? Már valóban nem elég a közösségi média retusált világa sem? A valódi cimborák véleménye helyett vagy mellett foglalnak majd helyet a nullák és egyesek csinosra szabott halmazának posztjai? És vajon mennyire vegyük komolyan a programnyelven íródott érzelmeket, ha azok valós érzéseket váltanak ki valós emberekből? Az egész helyzet nagyon Mátrixos, amiben a következő sarkon befordulhat a vörös ruhás nő.
