Bár a munkahelyi öltözködés sokat változott az elmúlt években, vannak munkakörök és szektorok, ahol a laza péntek farmeres szerelései még csak álomnak tűnnek. A banki és pénzügyi szektor, a jogi területen dolgozók, az állami szerveknél munkát vállalók többsége vagy a hierarchikus felépítésű cégek vezetői számára sem megengedett a casual, főként a vezető beosztásban lévőktől egész évben elvárják a klasszikus kiskosztümöt és elegánsan egyszerű ruhákat.
Dress code-barát munkhaelyi öltözékek a DAI kollekciójából (Fotók: daiwear.com)
Itt kérem nincs helye a divatozásnak, a trükkös szabásvonalaknak, a látványosan trendi kiegészítőknek, hiszen a nők esetén még ott csillog az üvegplafon is, és bizony hogyan is vennének komolyan egy nőt, ha street style stílusban vonulna be a tárgyalóterembe az öltönyös-inges férfiak közé?
Így volt ezzel Joanna Dai amerikai exbankár is, aki a sokszor 16-18 órás munkaidő felénél már kellemetlenül érezte magát a meleg, rosszul szellőző, gyűröttre ült öltözékekben, hiába voltak jó minőségűek, drágák és tökéletes szabásúak. Így hát gondolt egyet, és úgy döntött, ha más nem, majd ő feltalálja a klasszikus irodai öltözékek jövőjét jelentő szetteket.
Egy gyors átképzés és némi gyakorlati tapasztalatszerzést követően elindította ruhamárkáját a Dait, amelynek különlegessége, hogy a sportruházatoknál használt anyagokból készülnek irodabarát szettjei. A kerékpáros és balettruhákhoz is használt légáteresztő, nedvszívó anyag ellenáll a gyűrődésnek és a bolyhosodásnak, mi több, négy irányban is nyúlik, könnyebbé és kényelmesebbé téve a mozgást. Látványra persze nem holmi spandexként fénylő, gumis hatású textilt kell elképzelni, így könnyen lehet, hogy a bankárból lett designer tökéletesen ráérzett, mi lehet a konzervatív, irodai öltözékek jövője.
Fotó: daiwear.com
Dai pedig abból a szempontból is ráérzett a trendekre, hogy egyre szélesebb körben indult meg a gondolkodás azon, hogyan tudnák a sportruházatokhoz kifejlesztett anyagokat azok előnyös tulajdonságai miatt kihasználni az élet más területein is.
