XV. Lajos James Bondja három évtizedig élt nőként

Charles-Geneviève-Louis-Auguste-André-Timothée d’Éon de Beaumont, vagy ahogy mindenki csak ismerte, Chevalier d’Éon kétségkívül a 18. századi Franciaország legkülönösebb alakjai közé tartozott. Kém volt és diplomata, úgy tartották róla, hogy szabadkőművesként is ténykedett, sőt katonaként a hétéves háborút is megjárta. Életrajzának legérdekesebb momentuma mégis az a röpke 33 év volt, amikor vállaltan nőként élte életét.

A királyt is megzsarolta

Chevalier d’Éon burgundiai, elszegényedett nemesi család sarjaként született 1728-ban. Gyerekkoráról csak egy névtelen szerző tollából származó életrajzi leírás, valamint a Drakula szerzőjének, Abraham “Bram” Stokernak egy 1910-es műve szolgál kétes hitelű információval, annyi azonban tudható, hogy 1743-ban Párizsba költözött, ahol polgári és kánonjogot tanult. Pár év hivatalnoki munka után aztán egészen új irányt vett karrierje, és 1756-ban már XV. Lajosnak kémkedett a Secret du Roi titkos kémhálózat tagjaként.

Ily módon kapott arra is megbízást, hogy két társával egy titkos küldetés keretében jussanak el Erzsébet orosz cárnőhöz, és az udvar franciabarát tagjaival dolgozzanak ki egy Habsburg monarchia elleni összeesküvést. A csavar a történetben az volt, hogy az angolok és a franciák akkoriban ellenségek voltak, ezért az angolok mindent megtettek, hogy Oroszországba francia (állam)férfi ne tehesse be a lábát.

A történelmi legendárium szerint ezért, mit volt mit tenni, szoknyát kellett húznia, hogy teljesítse a király küldetését. Chevalier d’Éon ekkor vette fel Lia de Beaumont, a cárné udvarhölgyének szerepét, amit halálosan komolyan kellett vennie, máskülönben azt kockáztatta, hogy az angolok rájönnek a cselre, és kivégzik. Hogy ez valóban így történt-e, arra kevés a bizonyíték, miközben az tudható, hogy társát Franciaország nagykövetévé tették Oroszországban, ő pedig mint a titkára ténykedett pár évig a szentpétervári konzulátuson.

Korabeli karikatúra Chevalier d’Éonról – Fotó: wikipedia

Miután Oroszországból hazatért, máris elszólította újból a kötelesség, a kényelmes társasági események helyett azonban ezúttal a katonaélet jutott neki osztályrészül. Időközben ugyanis kitört a hétéves háború, d’Éon pedig egy dragonyos csapat kapitányaként vonult hadba. Miután Ultropnál megsebesült, úgy volt, hogy visszatér Oroszországba, végül azonban 1773-ban Londonba küldték, hogy elkészítse a hétéves háborút lezáró békeszerződés vázlatát. Szolgálatai elismeréseként a Szent Lajos-rend nagykeresztjével tüntették ki, egyúttal megkapta a lovagi címet – ettől kezdve nevezték Chevalier d’Éon-nak.

Chevalier d’Éon a londoni tartózkodása alatt is serényen kémkedett királyának, aki titkon támadást készült intézni Anglia ellen. Rengeteg iratot, köztük XV. Lajos által küldött utasításokat gyűjtött össze, kapcsolatokat épített, terveket készített a támadáshoz, ezek pedig roppant jól jöttek neki, mikor új francia nagykövet érkezett Angliába. d’Éon ugyanis, bár hivatalos beosztását tekintve a nagykövet alá volt rendelve, titkos küldetése miatt sokszor bírt nagyobb befolyással, mint felettese, ez pedig egyre nagyobb feszültséget okozott, ami odáig fajult, hogy a nagykövet kirúgta őt. A megalázott d’Éon-nak ekkor haza kellett volna térnie, neki azonban esze ágában sem volt, tartott ugyanis tőle, hogy viselkedéséért a Bastille-ban köt ki. Bár magánszemélyként Angliában maradhatott, a francia külügyminiszter hajtóvadászatot indított ellene, ezért d’Éon a titkos társasághoz fordult védelemért és azzal fenyegetőzött, felfedi ténykedésüket, ha nem segítenek neki.

Hogy komolyan vegyék, egy sor titkos diplomáciai levelezést hozott nyilvánosságra könyv formájában, ami óriási botrányt okozott. A kitudódott államtitkokról beszélt mindenki, hiszen a könyvet bárki elolvashatta, így d’Éon egy látszólag elhanyagolható beosztású ügyintézőből az angol nép kedvencévé vált. Bár a francia külügyminiszter a fejét akarta, népszerűsége csak még inkább segítette őt, hogy az angol elit köreibe férkőzzön, ami továbbra is hasznos volt a királynak, aki busás éves járandóságot rendelt el számára, cserébe szolgálataiért és az összeesküvésről összegyűjtött dokumentumok átadásáért. Végül nem kellett Franciaországba visszatérnie, a hivatalos verzió szerint XV. Lajos haláláig politikai száműzetésben élt Angliában.

Thomas Stewart festménye Chevalier d’Éon-ról – Fotó: wikipedia

Hazatérés szoknyában

Az első pletykák már angliai tartózkodása alatt felröppentek arról, hogy d’Éon valójában nő, olyannyira, hogy még fogadásokat is kötöttek rá, d’Éon azonban – bár egyes történelmi források szerint ő maga is szította a szóbeszédet – nem volt hajlandó vizsgálatnak alávetni magát. Vélhetően androgün vonásait azonban hamarosan élesben is kamatoztathatta.

XV. Lajos halálát követően unokája, XVI. Lajos került a trónra, akinek nem szerepelt a tervei között Anglia leigázása, így a haszontalannak ítélt Secret de Roi-t is felszámolta, amivel Chevalier d’Éon feleslegessé vált. Pierre Beaumarchais-t bízták meg, hogy tárgyaljon d’Éon hazatéréséről, aminek részeként a kémnek minden nála maradt titkos iratot át kellett volna adnia, amivel azonban d’Éon elveszítette volna minden befolyását.

Felhasználva ezért a róla keringő pletykákat, meggyőzte Beaumarchais-t, hogy ő valójában lánynak született, csupán apja volt az, aki örökösödési okokból fiúnak nevelte. Enne folytán pedig elérte, hogy tekintélyes járandóságot kapjon XVI. Lajostól, és hősnőként térjen vissza hazájába, mint az asszony, aki hazaszeretetből éveken át férfiruhába öltözve szolgálta királyát. Még mindig jobb volt, mintha a bukott ügyeskedőt látták volna benne.

A megállapodás azonban kötelezte rá, hogy tartson be minden előírást, amely a nők illendő öltözködésére vonatkoznak, a király pedig Marie Antoinette ruhatervezőjét, Rose Bertint bízta meg, hogy gondoskodjon d’Éon női ruhatárának elkészítéséről. A királyi udvar tagjai ugyanis elhitték d’Éon történetét, és bár a leírások szerint nem volt túlzottan attraktív hölgy, nem firtatták nemi hovatartozását. A 49 éves Chevalier d’Éon ettől kezdte haláláig asszonyként élte az életét – bár a lovagkereszt viselését engedélyezték neki.

Ezután volt még egy próbálkozása, hogy változtasson élete menetén: mikor az amerikai függetlenségi háború kitört, d’Éon kérvényezte, hogy a francia csapatoknál szolgálhasson, akkoriban azonban asszony nem vonulhatott hadba, miután pedig neki papírja volt róla, követelései visszapattantak a politika szereplőiről. Nőként az egyetlen törvényes út, hogy politikai befolyásra tegyen szert az lett volna, ha jól házasodik, erre azonban nem volt hajlandó. Helyette tovább követelőzött, amivel azt érte el, hogy pár napra börtönbe zárták, majd elzavarták a királyi udvarból, és kötelezték, hogy vonuljon vissza családi birtokára a szülővárosába.

Végül 1785-ben engedélyezték számára, hogy visszatérjen Angliába, a sors azonban öreg napjaiban sem volt kegyes hozzá: járandóságait a francia forradalom kitörésekor elveszítette, családi birtokait, ingóságait konfiskálták, így szép lassan minden felhalmozott vagyonát, ékszereit és könyveit eladta, hogy öregasszonyként meg tudjon élni valamiből.

Arckép Chevalier d’Éon-ról (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Bevétele mindössze abból volt, hogy afféle kardforgató examazonként vívást oktatott, mint vérbeli kém és köpönyegforgató pedig szolgálatait is felajánlotta a Francia Nemzetgyűlésnek, hogy nőkből verbuvál hadsereget a számára, az azonban nem kért belőle. 1796-ban egy vívás alkalmával súlyos sérülést szerzett, így a munka nélkül maradt, elszegényedett d’Éon már nem tudta fenntartani magát, és utolsó éveiben egy özvegyasszonnyal, bizonyos Mrs. Cole-lal osztotta meg házát. A halál bénultan, ágyhoz kötött betegként érte 81 éves korában.

A halálát megállapító orvos feljegyezte, d’Éon tulajdonában volt az elsődleges férfi nemi jellegeknek, az újságokban megjelent gyászjelentésben így immár újra férfiként emlékeztek meg nem mindennapi életéről.

Bár d’Éon valódi céljait a történészek csak találgatják, nyíltan és elfogadott módon transzvesztitaként élni a 18. században nem volt kis dolog. Kérdés csak az, hogy a hivatalos nemváltoztatásra belső indíttatásból is vállalkozott, vagy csupán jól felfogott anyagi érdeke vitte rá, hogy élete felénél feladja férfiúi mivoltát.