Terhesen nem kíván a férjem

Kedves Soma!

28 hetes kismama vagyok, és nagyon boldog, hogy gyermekem lesz. Sajnos a terhességem elején volt egy kis bevérzésem, amitől nagyon megijedtünk, és félni kezdtünk a szextől. A probléma talán itt kezdődött. A szexuális életünk a terhességem előtt fantasztikus volt, mindig örömteli, szégyenkezések nélküli, és minden belefért. Aztán a terhességem harmadik hónapjától kezdtem észrevenni, hogy a férjem nem közeledik már hozzám, és az én közeledéseimet is rendre elutasította, amiből sírás lett és veszekedés. De hiába próbáltam beszélni vele, nem változott semmi. Gyötrődtem, kínlódtam, és odáig jutottam, hogy mára már nem érzem magamat nőnek, sem szépnek, sem kívánatosnak. A terhességem alatt eddig öt kilót híztam, tehát nem kövéredtem meg, nem találom magamat undorítónak, mindig tiszta vagyok és ápolt, nem tudom hol keresni a hibát.

Ahogy teltek a hónapok, minden héten egyszer felhoztam a férjem előtt ezt a témát, aki mindig biztosított a szerelméről, és hogy mennyire fontos vagyok neki, és csak azt az egy okot tudta felhozni, hogy terhes vagyok, és nem lehet semmi úgy, mint volt, mert nagyon félt engem és a pici Babócát. Azt hiszem, nem hazudik, és tényleg ez az oka, de vajon meddig bírom így tovább? 





Harminc éves vagyok, ég a testem a vágytól, meg tudnék bolondulni egy érintéstől, kívánom a szexet. Megalázottnak érzem magamat, hogy nem kellek, és sajnos mindenféle megfordul a fejemben, talán még félre is lépnék, ha nem várnék babát.
Ráadásul a helyzet nem hogy javulna, még romlani is kezdett. Az utolsó két próbálkozásunk teljes kudarcba fulladt. A férjemnek még merevedése sem volt, ennek a vége újból csak sírás lett a részemről. Most már elérkeztünk arra a pontra, amikor megfordult a helyzet. Eddig a párom vigasztalt engem, most én vigasztalom őt. Nem sírok, csak biztosítom őt arról, hogy szeretem és együtt mindent meg tudunk oldani, ne csüggedjen el, biztos nincs baj.

Soma, kérlek segíts nekem! Mit tegyek? Nem akarom elveszíteni a páromat, a társamat, segíteni akarok neki, de hogyan tegyem, amikor már én is össze vagyok törve, hiszen velem sem történt még soha ilyesmi. Forduljunk rögtön orvoshoz, vagy szexológushoz, vagy várjuk ki, míg megszülök, és újra elmúlik a “veszély”? Tudom, hogy szeretője nincs, mi együtt járunk dolgozni, és minden percünket együtt töltjük. Ragaszkodunk egymáshoz, mi csak együtt szeretünk lenni.

A kisbabát annyira várjuk, de vajon elég lesz-e ez a boldogsághoz, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a szex is alapköve egy kapcsolatnak.
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és elolvastad kissé hosszúra nyúlt levelemet. Remélem tudsz rajtam – rajtunk segíteni, minden reményem Benned van!

Egy szomorú-boldog kismama…






Kedves szomorú-boldog kismama!

Egyrészről megértelek és együtt érzek veled, másrészről úgy tekintek rád, mint egy toporzékoló, türelmetlen kislányra, aki jelenleg nem lát tovább, mint öt centi. Nem gondolom, hogy más feladatom lenne, mint hogy legalább valamelyest ezt veled is megláttassam. Először is köszönöm az őszinteségedet és nyíltságodat, ez nagyszerű, hogy ilyen kendőzetlenül elmondtad nekem a gondjaidat.

De a problémát valójában te gyártod magadnak! Nagyszerű, hogy egy ilyen érzékeny férfit kaptál társul, gyermeked apjául! Igazán szerencsés vagy! Azt írod: “a terhességem elején volt egy kis bevérzésem“. És ezek után csodálkozol, hogy a te szerető, óvó, féltő párod nem képes felszabadultan szeretkezni veled? Azt csodálom, hogy te képes vagy erre… Várandósan bevérezni – ez mindenképpen óvatosságra int! Ez a férfi nem hónapokban, hanem bizonyára években és évtizedekben gondolkodik és érez, amihez képest elenyésző pár hónapos szex-böjt! Ő félt benneteket, vigyáz rátok, nem csupán a te lihegő vágyaidat látja, hanem a babátokat is, akit nem szeretne elveszíteni pillanatnyi vágyainak, vágyaitok kielégítése miatt! Úgy látszik, őt jobban megviselte a bevérzésed, mint téged! Ő sokkal intenzívebben megélte annak a lehetőségnek a felvillanó esélyét, hogy egy hancúrozás akár árthat is a kicsinek!

De úgy tűnik, benned a szexuális vágy erősebb jelenleg, mint az anyai. Ami persze nem baj, ha meglesz a kicsi, törvényszerűen egy időre úgyis fordul a kocka. És ez így természetes. Hidd el, drága, néhány hónap szexmentes periódus egy valódi párkapcsolatban semmin nem változtat! Nem számít, nincs igazi jelentősége, nincs súlya. Persze, hogy a jó szex a párkapcsolat egyik alapköve, de ez nem azt jelenti, hogy ehhez folyamatosan szeretkezni kell! Ti már össze vagytok egymással kötve (no nem a papír miatt), ennél sokkal erősebb szálakon: egymáshoz tartoztok! Évek szeretete áll mögöttetek, és most jön a gyermeketek! Ez örök kötelék. Most bejött valami, ami bizonyos szinten még a szexnél is fontosabb, és még közelebb visz benneteket egymáshoz. Ennek a férfinek még több lettél, mint eddig voltál, nemcsak a szerelme, társa, de az őt reprodukáló (pontosabban belőle is reprodukáló) anya-Istennő is te lettél! Vedd már észre, hogy ez a férfi teljesen rád hangolódott! 

Fél a szextől, fél, hogy újra bevérzel, vagy lesz valami baj, vagy valami olyat okoz, ami nem jó a kicsinyeteknek! Ez a pasi nem egy szimpla ösztönállat, hanem egy érzékeny és felelősségteljes ember. Erre te mindenféle butaságot belevetítesz a dologba! Komolyan mondom, csak 10 centiig és 10 percig látsz!  Mintha direkt szenvedést gyártanál magatoknak. Ezt sürgősen hagyd abba! Ráadásul nem csak kettőtök, hanem hármótok miatt! Ugyanis a magzati állapot és a megszületés életünk egyik mérföldköve. Már a XIX. sz. végén a legnagyobb pszichiáterek, pszichológusok (Ferenczi Sándor, Hermann Imre, Otto Rank, Grodek, Freud) megírták, hogy a magzat rendelkezik pszichével, amire legnagyobb hatással az anya lelkiállapota van. Te pedig jelenleg a csalódást és frusztráltságot táplálod a gyermekedbe! Holott megláthatnád az érem másik oldalát is, ami nem csupán pozitívabb, de sokkal valósabb is: a te szerető férjed felelősséggel van irántatok. Az ösztöneinél sokkal fontosabb számára a ti egészségetek. Ez egy nagyszerű férfi! Nagyon is normálisan működik.

Ha én véreztem volna be, azt gondolom, én sem tudnék felszabadultan szeretkezni… Ráadásul egy hosszú távú párkapcsolatban néhány hónap szex nélkül csupán annyi, mintha kimaradna egy nap egy étkezés. Persze, ebből is lehet ügyet csinálni, és szinte semmi mást észre sem venni a körülöttem zajló eseményekből, mint hogy én ma nem ebédeltem vagy nem vacsoráztam… Nem a férjed gondolkodását vagy szexhez való hozzáállását kellene szerintem megváltoztatni, hanem a tiédet! Érdemes lenne áthangolni magad finomabb energiákra – mindhármótoknak optimálisabb lenne.





Csodálatos, hatalmas és nagyon meghatározó energia a szexualitásé, de ami külön érdeme, hogy ez az energia irányítható. Freud óta divatos kifejezés a “libidó szublimálása” vagy “elaborálása”, a keleti tanok pedig azt mondják, a szex-csakrában (erő-központban) felgyülemlett energiát tudattal képesek vagyunk magasabb szintre emelni, egészen a torok, vagyis önkifejezés energia-központig. Tudod, micsoda szabadság az, amikor nem az ösztöneid rángatnak téged, hanem te irányítod őket? Akkor nősz föl igazán! Nehogy azt hidd, hogy ez kisebb élmény, mint a jó szex!

Azt írod: “ég a testem a vágytól, meg tudnék bolondulni egy érintéstől, kívánom a szexet.” Ó, ez csodálatos, tele vagy erővel! Mert a libidó az egyik legnagyobb hatalom! Akinek nincs, annak már tervei, vágyai se nagyon vannak! Tele vagy lehetőségekkel, itt a nagyszerű pillanat, hogy elkezdj ezzel az energiával tudatosan bánni! Amit elsőként javaslok, az az alkotás, a kreatív energiák megélése. Most kell elmenned kerámia szakkörbe (egyik decemberi levelemben konkrét helyet is ajánlottam), vagy festeni, üvegfesteni, nemezelni, színjátszani, verset írni, ének- vagy gitártanárhoz járni, nem tudom, mi a beállítottságod, mi az, ami közel áll hozzád. Kezdj el jógára járni, találj olyan új tevékenységeket, amikbe belerakhatod az energiád, és ami örömöt okoz! Figyeld magad kívülről, írj naplót változó érzéseidről, de ezt a nárcisztikus önmagadra figyelést éld meg tudatosan! És kezdj el jobban figyelni másokra is! Hangolódj rá a babátokra, hangolódj rá arra a kicsi lélekre, aki percről-percre növekszik benned, és táplálkozik nem csupán a testedből, de az érzéseidből, és gondolataidból is!

Kezdj el különféle fejlődéslélektani könyveket olvasni a már felsorolt szerzőktől! Menj rá a Születéshete portálra, ami nagyon sok mindenben fog neked segítséget nyújtani! Figyeld jobban a te drága férjed, az ő érzéseit! Tépd ki magad a nárcizmusodból, hiszen anya leszel, vagyis néhány hónapon belül megismered az érzést, amikor a gyermeked fontosabb lesz számodra, mint tenmagad!

Persze, elmehetsz pszichológushoz is, hogy segítsen neked abban, hogy képes legyél a jelenben lenni felnőtt nőként, de a lényeg, hogy meglásd magad kívülről! Önmagad és férjed frusztrációját a szexen te magad gyártod! Valójában nincsen semmiféle “veszély” – ahogy te írtad – csupán néhány óvatosabb, felelősségteljes, és tudatos hónap – ami ráadásul hamar elröppen -, és a szülés utáni hónapokban az anyai energiák megélése után újra vissza fogsz hangolódni a “vénuszi” női energiák megélésére.

Mert van úgy, hogy ezek együtt működnek, de van úgy is, hogy periodikusan váltják egymást. És ha már itt tartunk, azt is elmondom, hogy egy hosszú távú párkapcsolatban nincs olyan, hogy folyamatosan kívánjuk egymást. Egyáltalán, hogy folyamatosan kívánjuk a szexet. Leginkább a négy évszakos termőföld működéséhez hasonlítanám ezt az állapotot, amikor a föld – mint az asszonyi öl – hol pihen, hol terem. És fantasztikusak a hullámhegyek, intenzitásukon nem fog az idő! Ez lebegjen a szemed előtt! Légy nagyvonalúbb önmagatokkal szemben, állj le a szex-parádról és nézz körbe, mennyi mindent nem láttál eddig miatta! Sokat fog ez a tapasztalás adni számodra.

Soma Mamagésa

Tipp: Soma a következő e-mail címre várja leveleiteket: soma@nlcafe.hu