Félek bemenni a munkahelyemre

Kedves Soma!

Sokat olvasom a Nők Lapja Cafén a tanácsaidat, amelyek sokat segítettek nekem is, hogy másképp nézzem a világot. Nekem nem szerelmi vagy szexuális problémám van. A gyerekeim születése után nagyon nehezen találtam munkát. Végül sikerült egy adminisztrátori állást elnyernem egy raktárban. Egy idősebb férfi volt az egyedüli közvetlen munkatársam, főnököm. Állítólag az ő döntésére vettek fel engem, én voltam a legszimpatikusabb neki. A munkába állásom után azonban valami különös ellenszenvet kezdtem érezni az irányából. Sajnos volt, hogy hibáztam, és ezt egyáltalán nem tolerálta. Én szorgalommal igyekeztem elnyerni a barátságát, de ez teljesen lepattogott róla.

Nem tudtam megvédeni magam, mert azzal nem lehetett megmagyarázni a hibáimat, hogy néha ő is hibázik. Rettenetesen feszült volt a légkör, ami még több hibát eredményezett. Nem tudtam enni, aludni, minden reggel rettegve mentem be a munkahelyemre, hogy vajon ma mit rontok el. Amikor gyomorfekélyt diagnosztizáltak nálam, akkor a férjem azt mondta, hogy elég, azonnal lépjek ki. Sajnos teljesen begörcsöltem, úgy érzem, teljesen alkalmatlan vagyok mindenre. Félek kapcsolatot teremteni, úgy érzem, csalódást okozok. Nem tudom kezelni a kudarcot, sikerélményeim egyáltalán nincsenek, menekülök minden megmérettetés vagy konfliktus elől. Az életem kezd teljesen beszűkülni. Próbálom titkolni a családom előtt, de már egyre nehezebb. Nem szeretném, ha ők is gyengének látnának, akkor teljesen elveszíteném a talajt a lábam alól. Szeretném, ha tudnál néhány segítő gondolatot írni.

Előre is köszönöm, és sok erőt kívánok a további munkához: Zsu

Jaj, drága Zsu!

Hát (amivel nem kezdünk mondatot, és mégis) hallod, sikerült magad hipernegatívba letornázni! „Úgy érzem, teljesen alkalmatlan vagyok mindenre.” Ezt még kimondani is súlyos, nemhogy átélni! Úgy tűnik, te teljesen semmibe veszed a kimondott szó, a megfogalmazott gondolat mágikus erejét. „Kezdetben vala a Hang.” Ezekből lettek a szavak, a kifejezett gondolatok, a mondatok, ezekből pedig a körülöttünk levő világ, amelynek nagy része a gondolatok és szavak manifesztuma. Sokan azt mondják, a földi létünk célja, hogy képesek legyünk a szellemet anyaggá, az anyagot szellemmé tenni. Ezt sokféle szinten lehet megélni. Hétköznapi szinten: amikor egy ötletből gyümölcsöző vállalkozás lesz, de egészen magas szinten gondolhatunk akár Sai Babára is, aki állítólag már ott tart a manifesztációban, vagyis a szellem anyaggá tételében, hogy ha arra gondol, hogy a kezében jelenjen meg egy igazgyöngy, akkor ez megtörténik. És ebben a hatalmas lehetőségeket hordozó teremtő folyamatban nagyon nagy szerepe van a kimondott szónak, amiben ráadásul hiszünk is. És amiket te leírtál, azok brutálisan lehúzó mondatok. Jó, persze, értem, meg kell fogalmazni azt, amiben vagy, amit érzel, de most szeretném megvilágítani az elméd, hogy NE TOVÁBB!

Te csináltál olyat iskoláskorodban, hogy ha másnap nem akartál valami miatt suliba menni (mondjuk nem tudtál felkészülni a dolgozatra), leültél egy sarokba, és addig mondogattad magadnak, hogy „lázam van, lázam van”, míg az nem lett? Én néhányszor megcsináltam, senki nem mondta, magamtól tudtam, hogy ez így működik. Valami ősösztönnel már akkor tudtam, hogy micsoda sorsképző jelentősége van annak, amit elhitetünk magunkkal. Én 5 éves korom óta építettem álmodozásaimban azt a jövőképet, amiben most benne vagyok. Hajdúnánási kislányként folyamatosan mondogattam magamnak és a környezetemnek, hogy engem művésznőként ismerni fog az ország. Most ugyanezt mondogatom és „mágiázom” magamnak egy másik programmal, mégpedig azzal, hogy nemzetközi szinten is elismert énekesnő leszek. (Épp holnap indulok Berlinbe.)

Szóval, kedves Zsu, tanuld meg, hogy addig érsz, ameddig az önbizalmad ér! Hagyd abba a negatív gondolatokba való energiapakolást, és szántszándékkal, direkt kezdd el magad arra kondicionálni, hogy átfordulsz a pozitív irányba! Vagyis azt a rengeteg energiát, amit eddig a negatív gondolatok és érzések hizlalásával önmagad lehúzásába fektettél, most átfordítod önmagad építésébe. Amit konkrétan ajánlok: ha megint jön egy negatív érzés, gondolat (félek, alkalmatlan vagyok stb.), azonnal állítsd le (ez maga a gondolatstop). Ne adj bele több energiát, ne gondold végig, seperd ki ezeket a fejedből, és helyette DIREKT gondolj az ellenkezőjére: bátor vagy, összeszedett, alkalmas vagy rá. Írd le magadnak azt, hogy milyennek képzeled el magad a jövőben, és naponta többször jelenítsd meg magadban a képet és érzést, hogy milyen lesz az a Zsu, aki erős, derűs, önbizalommal teli, saját érdekeit érvényesítő, boldog, kiegyensúlyozott ember. Mert meglátod, azzá fogsz válni, amit elhiszel magadról. (Itt természetesen egy reális énképről beszélek, arról, amikor az áhított én és a valós én ugyanaz.)

A másik dolog, amit még vizsgálj meg kívülről, hogy miért vonzottad be a főnököddel a leuraló és a leuralt szerepének megélését? A klasszikus analitikus pszichológia azt mondja, hogy a főnök figurája azonos a bennünk élő apa képével. Tehát ha te kislánykorodban úgy érezted, hogy soha nem vagy elég jó az apádnak, nem tudsz neki megfelelni, és ezt mind a mai napig nem sikerült feldolgoznod és elengedned, akkor nagy valószínűséggel a következő főnöknél is hasonló szituációt fogsz bevonzani. Lásd meg, értsd meg, hogy ezen a bolygón három megnyilvánulása van az energiának (márpedig minden energia): a vonzás, a taszítás és a neutralitás (azaz közömbösség.) És az, hogy mit (kit) vonzunk be, taszítunk, vagy vagyunk vele szemben közömbösek, a bennünk levő energiákon, vagyis rajtunk múlik.

Ha valaki minden reggel rettegve megy be a munkahelyére, hogy vajon ma mit ront el, akkor az lenne a csoda, ha minden sikerülne. Ebből ki kell szállnod, és ha nem megy egyedül, akkor kérj segítséget! Nagyon sokat tudna neked segíteni az NLP (neurolingvisztikai programozás), ismerek olyan pszichológust, aki NLP-vel és ericksoni hipnózissal is dolgozik. A kineziológiát és a Hellinger-terápiát alapból mindenkinek szoktam ajánlani, de neked egy pszichológus is sokat segíthetne. Indulj el akár több irányba is (ha kell, adok segítséget), de addig is tegyél magadért! Gondolatstop, negatív leállít, pozitív vizualizál. Ilyen mondat, hogy „nem tudom kezelni a kudarcot”, legfeljebb csak úgy hagyja el a szádat, hogy „eddig nem tudtam kezelni a kudarcot”. Biztasd magad, ne hagyd el ezt a lányt, aki ott van belül, és arra vár, hogy segíts neki! Egyébként meg van, amit nem is hiszek el neked. Ezt például: „sikerélményeim egyáltalán nincsenek”. De hát neked férjed van, gyerekeid vannak! Az, hogy gyerekeid vannak, nem sikerélmény? Teremtő anyaistenként hozzád bejelentkezett lelkeknek adtál életet! Kihordtad, megszülted őket, egészséges, termő méhed van, ez nem kis sikerélmény az életben! Veregesd meg a vállad: klassz nő vagy! Becsüld meg, amid van!

Ja, ez is nagyon fontos mindennapi gyakorlat! Vedd számba, mi mindened van, minek örülhetsz, és légy hálás mindenért, ami az életedet gazdagítja! Minél jobban arra koncentrálunk, amink van, annál többünk lesz! És fordítva is igaz: minél inkább arra összpontosítunk, amink nincs, annál nincstelenebbek is leszünk. Légy mindennap hálás az életedben levő dolgokért! Úgyhogy kedves Zsu, elég volt a panaszkodásból, kezdj el tenni magadért! Nemcsak magad, de a gyermekeid és a családod miatt is. Tudatosítsd magadban, hogy van választásod, a saját sorsod forgatókönyvének az írásába nyúlj bele tudatosan!

Nagyon izgalmas lesz a változás, rengeteg minden át fog értékelődni az életedben! A szemüveg, amin keresztül a világot nézed, még többször ki lesz cserélve. Keresd meg a múltban annak a Zsunak a képét, aki önmaga volt, tele energiával, önbizalommal, tettvággyal! Keress meg a múltadban bármilyen olyan élményt, amikor jó volt neked lenni, amikor élvezted az életed, merítkezz meg ebben az emlékben, töltsd föl magad vele, és tudatosítsd magadban azt, hogy ennek az újbóli megélése abszolút rajtad múlik: van választásod! Hajrá!

Soma Mamagésa

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu
Bővebb információért kattints ide! »