Korai magömlés – mit tehet a nő?

Kedves Soma!

Igazán sokat tanulok a leveleidből, úgy érzem, már elindultam azon az úton, amelyről leveleidben beszélsz, amelyet mindenkinek ajánlasz.

Alapvetően derűs, vidám csaj vagyok, mióta igyekszem tudatosan élni, pozitívan gondolkodni és kicsit másként látni a dolgokat, sok-sok jó dolgot „bevonzottam”: megváltozott az életem, sok mindent megértettem a szüleimmel és a saját életembe áthozott mintákkal kapcsolatban.
Beköszöntött az életembe az a szerelem is, amelyre igazából nem is számítottam, mégis egyértelműen éreztem, hogy nincs menekvés. Minden ellene szólt, mégis magával ragadott. Másfél éve tart, egyetlen dolog zavarja meg a tökéletes összhangot, és ez egy szexuális eredetű probléma: korai magömlés.
A páromnak pocsék gyerekkora volt, édesapja autóbalesetben meghalt, amikor az anyukája vele volt terhes, mostohaapja van, akit ma már sajnál, de gyerekként gyűlölt. Több téren érezhető az igazi apa hiánya, hiszem, hogy itt van a kutya elásva, és nem szervi bajról van szó, bár nem igazán egyértelműek a rendelkezésre álló források, hogy mi is lehet ennek a problémának a hátterében. Én elfogadom ezt kezdettől fogva, úgy vagyok vele, hogy a lehetőségek tárháza végtelen, bár azért néha bevallom, egy picit engem is zavar, amikor nem fordít rám elég figyelmet. Azokon a körökön már túl vagyok, hogy leüljek vele megbeszélni a dolgot, hogy próbáljam erősíteni az önbizalmát, hogy mindenféle krémeket kipróbáljunk. Ezek nem hoztak eredményt.
Nem igazán tudom, hogyan lépjek tovább, hiszen ha a páromnak elkezdenék beszélni az általad javasolt családállításról, életterápiáról vagy bármiről ebben a témában, azonnal elzárkózik. Ez nem az ő világa.

Kíváncsi lennék, mi a véleményed a dologról, hogyan tudnám én ügyesen „meggyógyítani” a kedvesem, vagy mivel tudnék hozzájárulni mindkettőnk öröméhez.

Köszönettel:

M.

Kedves M.!

Ha a párod elzárkózik minden segítségtől, és azt várja, hogy majd magától megoldódik a problémája – amely egyben a te problémád is –, akkor igen önzőn áll a dologhoz.

A korai magömlés kifejezetten feldolgozatlan lelki problémákra utal. Sok-sok fájdalom, stressz lakozik lefojtva a mélyben, az ejaculatio praecox már csak a következménye mindannak a sérülésnek, amely a saját férfiúi energiáján esett.
Ha ennyire szégyelli egy kívülálló, egy gyógyító előtt azt, ami vele van, akkor ne ezzel, hanem menjen el valami más problémával akár pszichológushoz, kineziológushoz vagy Hellinger-terapeutához. Menjen el azzal, hogy úgy érzi, nagyon sok feldolgozatlan sérülése van a múltban, de ne számoljon be a korai magömlésről. Dolgozzon a fájdalmain, a férfiúi energiáin!

Én önzésnek tartom, ha így sem hajlandó magáért, vagyis értetek tenni, ha fontosabb számára a szégyenérzet és a korlátok dédelgetése, mint a neked nyújtott öröm. Persze közben az is ott van, hogy a férfiak mégis szeretik maguktól megoldani a dolgokat, mert ez számukra igazán férfias.
Tehát amit te tehetsz: azt nagyon jól csinálod, hogy megértő vagy, bizakodó, együtt érző.
Továbbra se követelőzz, ne légy szemrehányó – ezzel csak az ellenkezőjét éred el!
Viszont bátran érvényesítheted érdekeidet! Azt írod, néha azért téged is zavar, amikor nem fordít rád elég figyelmet. Nyugodtan mondd el, hogy nem érzed a kellő megbecsülést, az önzetlenségét, az adni akarását. Ha hamar elélvez, akkor használja a kezét, a száját, vegyen vibrátort, dolgozzon azon, hogy megtartson és megbecsüljön! Ha szégyell a problémájával szakemberhez fordulni, akkor menjen azokkal a lelki sérülésekkel, amelyekről föntebb írtam!

Amit viszont még tehetsz: te magad elviheted Hellinger-terápiára az ő problémáját! Bizony! És szerintem erről előre ne számolj be neki. Majd ha rendbe jött, esetleg utólag, de még az sem fontos. A családállításon csoporttitok van. Aki oda elmegy, mind megérzi a lelki mélységet, és pontosan tudja, hogy nem szabad elárulni mások titkait. Csodálatos érzés, ahogy megnyílunk egymás előtt! Ahogy a szégyellt nyavalyák, titkok, kínok felszínre kerülnek, és ahogy meglátjuk, hogy mindenkinél, minden családban ugyanúgy ott van a „gubanc”, mint a tiédben, övében vagy bárkiében.
Az, hogy sajnálja a nevelőapját, az rossz energiák áramlásához vezet. Ez sajnos rá is visszahullik.
Az viszont nagyszerű, hogy te már az együttlétetek elején megkaptad azt a „beavatást”, amelyet minden hosszú távú kapcsolatban előbb-utóbb megélnek a felek: kitartani egymás mellett a bajban, a kellemetlen vagy nehéz élethelyzetben is. Itt a kiváló lehetőség a szeretet gyakorlására. (Ilyenkor szoktam idézni Pál apostol leveléből egy részletet: „A szeretet mindent eltűr, mindent elvisel, mindent remél és soha el nem fogy.”)

A próbatételek kiállása ad igazi kötőerőt a kapcsolatoknak. Úgyhogy hajrá, kedves M., és kívánom, hogy addig is töltekezz, és találd meg magadnak mindazt a jót, ami mindkettőtöknek segít!

Soma Mamagésa