Kedves Soma!
Először is szeretném elmondani, hogy nagyon tetszett az első könyved, az Ébresztő! (a másodikat sajnos még nem volt időm elolvasni, de a közeljövőben biztosan megteszem). Azért bátorkodlak zavarni, mert láttam, hogy sokféle problémával fordulnak hozzád az emberek.
Huszonhat éves lány vagyok, két éve párkapcsolatban élek, amely eleinte nagyon boldog volt, de az utóbbi időben voltak problémáink. Együtt éltünk, de aztán különköltöztünk, és most sem lakunk együtt. Amióta egyedül lakom megint, úgy érzem, a párom nem törődik velem, eltávolodtunk egymástól. Az a furcsa, hogy régen a szex nem működött a kapcsolatunkban, most meg szinte csak az a jó. Felfedeztük, hogy milyen jó egymással, és én szinte mindig kívánom, ő engem ritkábban. Ennek ellenére rendszeresen maszturbálok, naponta többször is, amit régen sosem csináltam. Sokszor akkor is szeretném magam kielégíteni, amikor ott alszik mellettem, de akkor persze nem teszem. Most fedeztem fel önmagam, és azt is, hogy mi izgat fel. Na, itt kezdődik az én problémám!
A párom a napokban elment a barátaival kocsmázni, és elmondása szerint csúnyán berúgott. Ez egyáltalán nem jellemző rá, nem szokott gyakran inni. Régen voltunk együtt úgy szórakozni, hogy ilyen állapotban láttam. Nagyon felizgat, ha elképzelem, ahogy iszik, és egy idő után már nem ura önmagának. Egyszer szeretnék vele úgy szeretkezni, hogy ő részeg, én meg józan vagyok.
Soma, kérlek, segíts, és légy velem őszinte! Szerintem ez nem normális. Lehet, hogy perverz vagyok, és beteges a fantáziám? Próbáltam utánajárni ennek a dolognak, de sehol nem találkoztam hasonlóval. Te biztosan tudsz valami megoldást. Teljesen normális dolgozó lány vagyok, jól keresek, vannak barátaim, hobbim. Szeretem az életet, de ez a dolog aggaszt. Mit tegyek?
Nagyon várva a válaszod, szeretettel:
Morna
Kedves Morna!
Szerintem ez nagyon is normális. Semmi gond nincs veled, még csak most kezded magad megismerni.
Amiről a leveled elején írsz, az a legmegszokottabb helyzetek egyike: a testi szerelemben feljövő kémiai anyagokhoz másfél-két év alatt hozzászokik a szervezet, ekkor szokták úgy érezni a szerelmesek, hogy hanyatlik az érzés, jönnek a problémák. A köd elkezd feloszlani, és elkezdik egymást meglátni. Az is tipikus helyzet, hogy a különköltözésetek felpezsdítette a szexuális életeteket. Az, hogy nem éltek együtt, sokkal szexibbé teszi a találkozásokat, együttléteket. A különélés több autonómiát ad, a birtoklásnak pedig előnye lehet az intimitás, hátránya az aszexualitás. Az, aki kapaszkodik, csimpaszkodik, rátelepszik a másikra, egy idő után fullasztó, taszító lesz. Így, hogy több teret, levegőt adtok egymásnak, vonzóbbá váltok egymás számára.
A maszturbálással semmi gond nincs, ritka az, amikor mindkét félnek azonosak a szexuális igényei. Azt is teljesen rendjén valónak tartom, hogy sokszor akkor is szeretnéd magad kielégíteni, amikor ott alszik melletted. Az, hogy te ezen a semmiségen fennakadsz, két dolgot üzen számomra: az egyik, hogy valójában még egy kevés önismerettel és élettapasztalattal rendelkező kislány vagy (persze mihez, illetve kihez képest?), a másik, ami ezzel összefügg, hogy igen erős a superegód. A „superego” egy Sigmund Freudtól származó kifejezés. Lényünket három dolog mozgatja, az egyik az ösztön (az id), a másik a felettes, kontrolláló én (superego), és a kettő között a döntőbíró az ego. A felettes, kontrolláló én (superego) nem más, mint amit a szülők, a társadalom, az adott szocializációs közeg megtanított nekünk. Emögött gyakorta (természetesen nem minden esetben) hazugság és manipuláció állt (és áll mind a mai napig), ugyanis minden társadalmi irányító rendszernek az a célja, hogy szófogadó birkákat neveljen az emberekből. Ehhez nagyszerű eszköznek találták a bűntudatot, amelynek a gyártásával már eddig is elképesztő pusztítást végeztek az emberi lélekben.
Nem régen olvastam a Paulo Coelho életéről szóló könyvben azt a részt, amikor Coelho gyermekkori naplójában leírja, hogy kamaszkorában mennyire rettegett a pokol mardosó lángjaitól, ugyanis az iskolában a tanárai azt tanították nekik, hogy a maszturbálás hatalmas bűn. Sőt, néhol ezt még azt is beadták szegény gyermekeknek, hogy gerincvelő-sorvadáshoz, később bénuláshoz vezethet ez a test és lélek ellen elkövetett cselekedet. A kamasz, aki erekció vagy éjszakai magömlés során látta teste természetes működését, szinte kifeszült az eleve küzdelemre ítélt helyzetben. Mindemellett szükség van a superego tartóerejére is, amíg az emberiség spirituálisan fel nem ébred. (Ez a folyamat már elindult.) Jelenléte sokszor segítő is lehet számunkra.
No de visszatérve a te esetedre, azt tanácsolom, tedd azt, amire vágysz! Éld meg és élvezd a szexet, lehetőleg bűntudat nélkül, bár tudom, hogy ennek a gyártásáról nem olyan könnyű leállni. Én már jó néhányszor kipróbáltam az ittasszex mindhárom variációját: én vagyok részeg, a párom, avagy mindketten. Az italozásnak épp az a lényege, hogy a superegót elhallgattassa az ember. Aki becsíp, annak kikapcsol a superegója, azaz megszűnik a kontrolláló „jó kislány” vagy „jó kisfiú” énje, ezáltal még jobban át tudja adni magát az ösztöneinek. Naná, hogy ez szexi! Te, kis csacsi, meg azt hiszed, hogy ez perverzió. Hát ez attól nagyon távol áll! Nagyon izgi úgy látni a másikat, hogy leolvad róla minden maszk, nem akar és nem is képes semmilyen elképzelt szerepnek és elvárásnak megfelelni, és végre kijön belőle az ösztönén. Egy dologra érdemes figyelni (ami nem könnyű): épp annyit inni, amennyi ellazít annyira, hogy kikapcsol a kontrolláló én, de nincs lezsibbasztva az ösztönén. Ha túlissza magát az ember, a vágy is „lekapcsol”, abban meg semmi jó nincs, ha valaki önkívületben beájul az ágyba.
Én ezeket a helyzeteket még meg is spékeltem különféle játékokkal. Aki be van csípve, bizonyos helyzetben kiszolgáltatott tud lenni a másiknak. Ezt meg lehet fejelni egy kis kikötözéssel, mondjuk, az ágy háttámlájához. A bilincsekkel adott esetben jót lehet játszani. Gyermekkorunkban olyan könnyen és nagyszerűen tudtunk játszani, épp a belénk nevelt superego állított le, fagyasztott le ebből a nagyszerű, hozott képességből oly sokat. Ki kell olvasztani a bennünk levő kreatív, játszó, önmagát gyógyító gyermeki énünket! Ebben az életkorban már nem építőkockával vágyunk játszani, hanem egymással. A szex lehet játéktér is.
Jó sok tiltást beléd nevelhettek, jó adag bűntudatot hozhattál magaddal, hogy erről az ártatlan, szexis helyzetről azt gondolod, hogy perverz. Pedig ez csak arról szól, hogy szeretnéd a kedvesedet tiszta ösztönénállapotában látni. És hát a szexnek ez a sava-borsa, amikor mindenféle kontrollálás, megfelelés, szorongás, félelem, elvárás, ítélkezés nélkül tisztán átadjuk magunkat az ösztöneinknek – és persze a lelkünknek. Hiszen a szex nem csupán a test egyik legkellemesebb játéka, de a minden szinten eggyé válás lehetőségének a csodája is. Ehhez pedig ki kell kapcsolni a superegót.
Szóval, kedves Morna, játssz bátran, merülj el önmagadban és a másikban, indulj el új utakon, engedd, hogy vezessen a vágyad! Most van itt az ideje, hogy „megéld a véred”, ne fojts el semmit! Az ember, ahogy érik, sok mindenen túl lesz, de igazából csak azon lehet túl lenni, amit megéltünk.
Az az életszakasz, amelyben te vagy, a kibontások és megélések időszaka. Ráadásul a szexnek van egy olyan tulajdonsága is, hogy az egyik legizgalmasabb és legkellemesebb önismereti lehetőség. Hajrá! Sok-sok örömöt és felfedezést!
Soma Mamagésa
