Tisztelt Soma, kedves Gyöngyi!
34 éves vagyok, fél éve élek együtt a párommal (38), akinek előttem volt egy 10 éves kapcsolata. Sokat veszekedtek, italoztak, a nőnek (48) rengeteg egészségügyi panasza volt, többek közt nőgyógyászati jellegű megbetegedések is. Az már a kapcsolatunk elején kiderült, hogy a párom soha egyetlen alkalommal sem elégítette ki a volt élettársát. Eleinte igyekezett, de ha nem sikerült, feladta, aztán már nem is próbálkozott. Egy évtizedig élt vele úgy, hogy felizgatta, szeretkezett vele, aztán sorsára hagyta, a nő meg eltűrte. (Szegény – mint én – szintén az a típusú nő, aki nem tud „belül” elélvezni, de gondolom, mivel soha nem elégült ki az élete során, így nem volt tudatában annak, hogy képes lenne rá – „kívül”.)
A kedvesem értelmes, gondoskodó típusú férfi, aki szereti és tiszteli a nőket, mégis úgy vélte, a volt párjának „nem volt igénye rá, hogy kielégítsék, nem is szerette a szexet”. Szeretem őt, de ha eszembe jut, mit művelt azzal a szerencsétlennel, szinte gyűlölöm érte.
A napokban ismét szóba került ez a téma, és eszembe ötlött: hány millió nő éli le úgy az életét, hogy nem ismeri a gyönyört!? Hány nőgyógyászati betegségnek lehet ez az oka? (Megjegyzem: nem ezt kellene először megkérdeznie egy nőgyógyásznak?) És mennyi asszony-leány hizlalja magát gusztustalanra, nehogy a párjuk megkívánja őket, mert akkor csak megaláztatás és szenvedés lesz a jussuk…
Vajon hogyan viselkednének a férfiak, ha számukra sem lenne automatikus a kielégülés? Ha csak a szerencsének vagy a párjuknak köszönhetnék, hogy szex közben el tudnak-e élvezni? Mit művelnének, ha csak felizgatná őket a párjuk, majd otthagyná őket? Ha kívánhatnék egyet, azt kérném, minden önző férfi tapasztalja meg ezt az érzést, legalább 1 évig.
Nem is értem, miért lett velünk így kibabrálva?! Minden, ami a nőiességhez kapcsolódik, szenvedéssel jár: a menstruáció, a szüzesség elvesztése, a terhességmegszakítás, maga a terhesség, a szülés, a szoptatás, a klimax stb. Az egyetlen, ami örömforrás lehetne, a szex, amelyet viszont csak az igazán szerencsések aknázhatnak ki…
Miért nem megy ez nekünk is magától? Miért nincs spontán orgazmusuk pubertáskorban a lányoknak is? Miért nem tanulhatják meg maguktól vagy a barátnőiktől az önkielégítést – szégyenérzet nélkül? Miért nem tanulhatnak ők is a pornófilmekből? Miért nem gyakorolhatják és élvezhetik a különböző testi örömöket kamaszkoruktól fogva fűvel-fával a teherbe esés veszélye és a megalázó megbélyegzés nélkül?
Az emberiség születése óta szenvedünk hiányt. Súlyosan büntet minket ezzel az igazságtalansággal a sors. Vajon nem lenne sokkal jobb a világ, ha a nők sem lennének kielégítetlenek és ezáltal boldogtalanok? Miért nem jut ez az eszükbe a férfiaknak?
Azt kérdezem Tőled, Érzékek Nagyasszonya, mi nem tehetünk ez ellen az önző felfogás ellen semmit?! Mi, nők örökké elnyomottak, kiszolgáltatottak és tehetetlenek leszünk – ebben is? Történne-e valami, ha felemelnénk a hangunkat, és a zászlónkra írnánk: Orgazmust minden nőnek!
Olga, a felháborodott
Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Kedves felháborodott Olga!
Teljes mértékben megértem a felháborodásodat, és egyetértek az üzeneteddel: „Orgazmust minden nőnek!” A kérdés az: hány nő hiszi el, hogy valóban szüksége van orgazmusra? Hiszen azt, hogy erre egyáltalán van-e igény, nem kenhetjük a férfiakra. A másikra mutogatást eleve nem szeretem.
Sokszor leírtam már, hogy spirituális szempontból háromféle ember van: az alvó, a felébredt és a kettő között levő, az ébredező. Az alvóra az a jellemző, hogy mindig más – személy, vallási vagy bármely szociális közösség, trend, eszme stb. – mondja meg neki, mi a helyes, és mit tegyen. Épp ezért ha az élete nem úgy működik, ahogy ő szeretné, akkor másra mutogat. A felébredt tudja, hogy nem véletlenül van az adott helyzetben, igyekszik tanulni belőle, majd továbblép. A döntései következményét vállalja, és a változást saját magán belül indítja el, nem mástól várja.
Igen, eddig aludtunk. Hagytuk, hogy a keresztény erkölcsnek nevezett léleknyomorítás megmondja, hogy egy „tisztességes” nő nem élvezkedik – az a kurvák dolga. Emiatt szakadtak szét a legalapvetőbb női szerepek, és jött létre a szűz és a szajha kettőssége. Vajon miért van az, hogy míg sok nő eljár intimtornára, addig a férfiaknak az ujjal és a nyelvvel való bánásmódot sehol sem oktatják? A lelki wellnesseim második napján, amikor a totális lélekfelkavarás és lefáradás után mi, nők beülünk a medencébe, a főtéma: a szex. Brutális konkrétsággal és őszinteséggel vezetem elő a péniszológiai alapismereteket, illetve az 5 – ami valójában 6 – csillagos szerető elméletét. A következőkért lehet csillagot kapni: 1. csókolózás, 2. simogatás, érintés, ölelés, 3. ujjazás (és itt egyből két útvonal van), azon belül: a klitorisz ingerlése, 4. a vaginában való ujjazás, 5. orális gyönyör, 6. aktus.
És tudod, mi a nagy helyzet?! Az, hogy az elmúlt 5 évben 4 (!) olyan nővel találkoztam, akik 5, illetve 6 csillagos szeretőről számoltak be. Az az igazság, hogy már a 3 csillagost meg kell becsülni – a legkomolyabban mondom, úgy a magam, mint a nőtársaim tapasztalatára építve. Sokat gondolkodtam és kísérleteztem, vajon mennyire fejleszthetők mindebben a férfiak. Azt tapasztaltam, mindenben lehet fejlődni, de erre (is) születni kell. Akinek nincs érzéke a simogatáshoz, fejlődhet benne, de sosem lesz olyan profi, mint az, aki ösztönös tehetség.
A Káma-szútra azt mondja, hogy úgy a nemi szervek méretét, mint a szenvedélyességet illetően 3 alaptípus létezik, és a legjobb szex akkor jön létre, ha működik a „passzent”. (A „passzent törvénye” már saját kifejezés, levédve, stipi-stopi.) Az elementáris szex elvileg akkor lehetséges, ha két azonos kaliberű ember találkozik. Emiatt pedig senkit nem lehet hibáztatni.
Rákanyarodva a problémád másik részére, a párod és a volt kedvese történetére – nos, ez az ő sztorijuk, amihez neked nincs közöd. Az, hogy ők 10 éven át egy olyan kapcsolatban éltek, ahol ezt a játszmát választották, csak rájuk tartozik. (Gyűlölködni pedig eleve nem érdemes: nagyon negatív, lehúzó energia…)
A kérdés az, te mit tehetsz azért, hogy több örömöd legyen a szexben?
• Érdemes lenne egy megfelelő pillanatban (fontos, hogy megérezd, mikor) indulatok nélkül, kedves, szinte informáló stílusban elmondani a párodnak, mit hiányolsz a szexben. Nem azt, mi nincs, mi nem jó, hanem mit szeretnél még. Erre nyugodtan készülj fel: gondold végig, mire vágysz, miből szeretnél többet, mit szeretnél másként! Tanulmányozz pornófilmeket és irodalmat, lapozgasd a Káma-szútrát!
• Külön ajánlom a Jóni masszázs című, nemrég megjelent könyvet.
• Nézz körül szexshopokban, és vegyél magadnak mindenféle kényeztető ketyerét. Az a véleményem, hogy minden, magára valamit is adó nőnek kell hogy legyen egy – legalább közepes méretű – szatyornyi „finomsága”. Ezek olyan játékszerek, amelyek a gyönyör sokféleségét mutatják meg, és azért vannak, hogy élvezzük azt, amit kaptunk.
• Kényeztesd magad illóolajos és rózsaszirmos fürdőkkel, masszázsokkal, finom fehérneművel, gyöngyökkel (adott méretű gyöngysor a vaginába is kiváló), szóval minden olyan dologgal, amelytől még inkább nőnek érzed magad. (Hiszen amibe energiát raksz, az növekszik.)
• Fontos! A férfiak nem bírják a szemrehányásokat, főleg nem a szexuális képességeiket illetően. Ez teljesen le tudja őket lombozni. Inkább kezdd azzal, hogy dicsérd, ami jó benne, és nőcisen kérd, amire vágysz, ahogy korábban is írtam.
• Rád vonatkozóan: ha el akarsz élvezni, sosem fogsz. Ez kicsit olyan, mint amikor valaki meg akar világosodni. Épp az önfeledt „üresség” a lényege az egésznek, amikor annyira a jelenben vagy, hogy nincs benned akarás! Ez olyan, mint egy meditáció, ami egyébként is kifejezetten segíti az élet más területein is a jelenben levést.
• Instruálj, találj ki dolgokat, megérezve az adás-kapás hosszú távú egyensúlyát.
Miért fontos az, hogy a nők megéljék a nőiségüket a szexualitásban? Egyénileg azért, mert ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabbak és egészségesebbek vagyunk, ami kihat a családra, a környezetünkre, a munkánkra is. Queen Afua, egy gyönyörű afrikai nő a Szakrális nő című könyvében azt írja, hogy a Föld (földanya) állapota megegyezik a Földön élő jelenlegi összes nő méhének az állapotával. A neves gyógyító-tanító papnő egyenes analógiát lát a Föld jelenlegi beteg helyzete és a rengeteg beteg méhű, cisztákkal, miómákkal küzdő nő állapota között. Ezek pedig akkor jönnek, ha egy nő nem éli meg a nőiségét, szexualitását, illetve ha stressz éri ezzel kapcsolatban. Mi, nők sok mindent kiengedtünk a kezünkből. Évszázadokon keresztül hagytuk elhitetni azt, hogy csökkent értékűek és alárendeltek vagyunk, hogy nem illet meg minket a férfival való azonos jog.
De most a MOST van! Mindez már elmúlt, és nekünk, a jelen lányainak, asszonyainak van választásunk, hogy az örömöt, a nőiségünkben való kiteljesedést, a női szerepek integrálását és önmagunkat válasszuk. (A probléma csak az, hogy úgy tűnik, ettől sok férfi megriad. Legyünk türelmesek, őket is meg lehet érteni. A szemrehányás és a követelőzés nem vezet célra.) Egyébként óriási szemléletváltás van a nő gyönyörhöz való jogát illetően is. Rengeteg irányba lehet elindulni, ami segítheti az erre nyitott nőket. Ezek közül külön kiemelem Hoppál Bori testtudatoktató és dúla munkásságát.
Izgalmas, változásokkal teli korban élünk, amelyben mindannyiunk tudatosságának jelentősége van!
Soma Mamagésa
(Ui. Ami nem is igazi utóirat… Kedves Olvasóim! Ahogyan azt már a múlt héten a Búcsú és mégsem írásban olvashattátok, a jövő héten jelenik meg az utolsó válaszadó levelem, utána két új alrovattal jelentkezem. Akkor majd búcsúzkodom…)