1887-től erősen Munkácsy hatása alatt állt, többnyire az ő szalonképeit utánozta. Az első önálló stílust mutató alkotása a Nő fehérpettyes ruhában. Ezután a “Fekete korszak” tíz éve következett. Képein a fekete szín igen nagy szerepet játszott, az aláfestés nélküli vásznakon gyakran szénnel rajzolta fel a formákat, s híg színekkel töltötte ki azokat. Az Ágyban fekvő nő vagy az Öreganyám, ez utóbbi Gauguinnek is nagyon tetszett, e korszak első jellegzetes alkotásai. 1902-ben Kaposvárott telepedett le. Innen datálódott második korszaka, amelynek tárgyi jellegzetessége a kisvárosi élet, kisvárosi alakok festése. Képei Kaposvár tipikus alakjait, családjának és ismerőseinek szokásait ábrázolták. Legismertebb festményei: “Apám és Piacsek bácsi”, Móricz és Babits arcképe, valamint a “Pirossapkás önarckép”.
