Vidéki társulatoknál kezdte pályáját, majd 1929-től a Vígszínházban játszott, később már fővárosi színházak tagja volt. 1948-ban a Madách Színházhoz, majd a Petőfihez, utóbb a Thália Színházhoz szerződött, s ott játszott nyugdíjba vonulásáig. A színpadon ritkán nyílt alkalma egy-egy darab nagy szerepét eljátszania, ám tehetségével kisebb szerepeit naggyá tette. Emlékezetes alakítást nyújtott a János vitéz: Iluska, a Rómeó és Júlia: dajka, a Tóték: Tótné szerepében. 1932-től filmezett, s felejthetetlen egyéniségét, kiváló szerepformáló képességét többek között a Macskajáték, az Égigérő fű, a Herkulesfüdői emlék, a Legáto című filmek kópiái őrzik. Nagyrészt neki köszönhető – Latinovits Zoltán méltó partnereként -, hogy a magyar filmművészet egyik legnagyobb alkotása, Huszárik Zoltán Szindbád című filmje óriási szakmai és közönségsikert aratott.
