1923 és 1926 között az Egyesült Államokban élt, írásait folyamatosan hazaküldte. 1925-ben megjelent első novelláskötete (Lélekindulás). Hazatérése után Kolozsvárott telepedett le, s az erdélyi magyar irodalmi és szellemi élet vezető alakja lett. Az Újság és az Ellenzés munkatársa volt, előadáskörutakat szervezett, többször szerepelt Magyarországon. 1935 után politikai nézetei radikalizálódtak, felfogása a népi írókéhoz került közel. 1945-től 1947-ig országgyűlési képviselő volt. 1949-1953-ig kiszorították az irodalmi életből, később újra megjelenhettek cikkei, elbeszélései. Legnagyobb írói sikerét az Ábel-trilógiával aratta. Írásaiban főként a székely falvak világát, műveiben az erdélyi szegénység életét, a megélhetésért az urakkal és a természettel folytatott küzdelmeit, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta.
