Egyetemi tanulmányait is hamar abbahagyta, hogy helyette inkább zongoraleckéket vegyen.
A tanulmányok nem csak karrierjét segítették elő, hanem magánéletét is megváltoztatták, hiszen később tanára egyik lányát vette el feleségül. Bár zongoristaként pályája nem lehetett igazán sikeres, mivel kezei nem bizonyultak elég erősnek, zeneszerzőként nagy sikereket aratott. Először dalokkal kezdte, majd felesége bátorítására nagyobb lélegzetű, szimfonikus műveket is komponált. Lipcséből Drezdába, majd Düsseldorfba költözött, ahol zenei igazgatóként dolgozott 1854-ig, amikor idegösszeroppanása miatt két évet zárt osztályon töltött 1856-ban bekövetkezett haláláig. Zenei tevékenységéből leginkább dalai és zongorára komponált művei a legértékesebbek.
