Nagyszínház
Henrik Ibsen: Nóra
A Nóra (eredeti címén: A babaházban) Ibsen leggyakrabban játszott műve, témáját Ibsen egy hírben olvasta: egy fiatalasszony váltót hamisított, mert segíteni akart családján. Az apró tudósításból Ibsen a női emancipáció drámáját írta meg. “A modern társadalom nem az emberek, csakis a férfiak társadalma” – írta jegyzeteiben. Mégis, miről szólhat ma a Nóra, ha nem a feminizmus és a női egyenjogúság röpiratát keressük benne? A drámában változatlanul él az emberi kapcsolatoknak a “babaotthont” behálózó szövevénye, az idilli látszat mögötti őszintétlenség, hazugság- és ellentmondáshalmaz, amelyeknek maga Nóra is oka, részese, élvezője és végül felrobbantója.
Az előadás kezdési időpontja este 6 óra.
Kamaraszínház
Euripidész: Alkésztisz
Karvezető (mikor a Kar kivonul):
„Sok alakja van az isteninek,
sok nemreméltet is végre segít;
és mire várunk, az sose jő el,
míg a sosemvártnak utat nyit a sors:
így ért ez is, íme, a célhoz.” (részlet a drámából)
„Az antik tragédiajátszásban három ajtót használtak. Nálunk is három ajtó van: az egyik a vágóhíd nehéz és szűk vasajtaja az élet, a halál ajtaja. Középen van egy lefolyó, ennek a fedele szintén egy ajtó, a harmadik pedig az első tükörképe, a nézőtér hátuljából induló folyosó. Ez a három bejárat lett a terünk alapja. A vágóhíd pedig a világegyetem szimbóluma. Olyan hely, ahol az élet csak másvalaki halála árán lehetséges. Ölünk, hogy élhessünk. Levágjuk az állatokat, hogy legyen mit ennünk. A bárány is áldozat, Alkésztisz is áldozat. A halál el van rejtve a szemünk elől nem véletlenül tabutéma a mai társadalomban. A régi görögök számára a létezés lényegét viszont pontosan ez a paradoxon jelentette. Hogy élünk, de közben tudjuk, hogy meg kell halnunk. Vagyis a létezés: egyszerre komédia és tragédia.” Stefano de Lucával – a darab rendezője.
Az előadás kezdési időpontja este fél 10.
További információt találhatunk a színházi fesztivál honlapján www.poszt.hu oldalon, ahol további invitálások csábítanak minket az eseményre.
