Először 1077-ben, másodszor 1081-ben koronázták meg. Egyik gyermeke Piroska volt, aki később bizánci császárné lett. (A hagyományok szerint még két leánya született.) Uralkodása alatt élte első virágkorát a korai feudális magyar királyság. Sokat tett az állam megerősítéséért, amelyet törvényei, intézkedései (dekrétum a magántulajdon védelmére, igazságszolgáltatási intézmények működésének szabályozása) is bizonyítanak. Királysága idején megszüntette a dukátust, és hatalmát kiterjesztette a Kárpátmedence peremvidékeire is. Egyházpolitikája is az ország szuverenitását szolgálta. Külpolitikája igen aktív volt. Történeti érdeme a Magyar Királyság független, önálló állami létének biztosítása. Először a somogyvári Szent Egyed kolostorban temették el, majd 1106-ban átvitték holttestét Váradra (ma: Nagyvárad), ahol az általa alapított székesegyházban helyezték végső nyugalomra. 1192-ben pápai jóváhagyással III. Béla szentté avatta.
