1492-ben pappá szentelték. A teológia és a Biblia tanulmányozásával európai hírnévre tett szert. Baselben telepedett le véglegesen. Itt rendezte sajtó alá barátja, Morus Tamás művét az „Utópiát”, s itt írta ennek párját, „A balgaság dicséretét”, valamint
a „Nyájas beszélgetéseket”. Mindkét mű féltett kincse a világirodalomnak. Filológiai munkássága is hatalmas jelentőségű. Ő határozta meg az ógörög nyelv máig érvényes kiejtési szabályait, és
a középlatin cicero-ejtést is ő tette szabállyá. Művei
a magyar humanizmusra is erősen hatottak – elsősorban politikai téren. Emberségeszménye, a „humanitas Erasmiana”, évszázadokra iskolát teremtett, s életműve jóval később a felvilágosodás és az újhumanizmus korára is nagy hatást gyakorolt.
