Korának legkiválóbb magyar dalszerzője, Petőfi verseinek első megzenésítője volt. Első zenei oktatását református lelkész apjától kapta. Tanulmányait Miskolcon és Sárospatakon végezte. Rövid tanítóskodás után (Mezőcsát, Szepsi) 1834-ben színészi pályára lépett: Kassán és Kolozsvárott játszott. 1835-ben bátyjával, aki kiváló színész, Egressy Gáborral a budai Várszínházhoz, majd 1837-ben a pesti Magyar Színházhoz (később: Nemzeti Színház) került. 1838-ban Milánóban zenét tanult. Számos csárdást, körmagyart és magyarnótát szerzett. 1843-ban a Szózat megzenésítésével elnyerte a Nemzeti Színház pályadíját. 1848. március 15-én megzenésítette Petőfi Nemzeti dalát, amelyet előadtak a Nemzeti Színházban. Részt vett a szabadságharcban, 1849 februárjában Kápolnánál meg is sebesült. Visszatért a Nemzeti Színházba, amelynek haláláig tagja maradt. Lázas tempóban komponált, s önálló népszínművet írt Két Sobri címmel. Erkel Ferenc három operájának – a Bátori Máriának, a Hunyadi Lászlónak és a Bánk bánnak – a szövegkönyvét is ő írta. Sok színdarabot írt és rengeteget fordított: több mint ötven színművet és tizenkilenc operaszöveget ültetett magyarra. Tüdőbaj okozta korai halálát. (1814. április 21-én született.)
