Nehéz körülmények között nevelkedett, egy ideig árvaházban is élt. A második világháború idején hadiüzemben dolgozott, majd meztelenül állt modellt. Gyönyörű teste, bájos arca megtette hatását: 1948-ban szerepelt először a felvevőgép előtt, igazán azonban az Aszfaltdzsungel után kezdtek beszélni róla. Az 1953-ban forgatott Niagara című film jelentette a nagy kiugrást, amelyben nőiessége teljes pompájában ragyogott. Ebben az évben még két főszerepet játszott (Az urak a szőkéket szeretik és a Hogyan menjünk férjhez egy milliomoshoz című filmekben), s képe megjelent a Playboy magazin első számában. Noha filmjei nem képviseltek azonos esztétikai minőséget, egy valamiben közösek voltak: igyekeztek maximálisan kiaknázni vonzerejét, s olykor-olykor még drámai színészi alakítás (Kallódó emberek), önfeledt komédiázás (Van, aki forrón szereti) is színezte a jellemrajzát. Először 16 évesen vezették oltár elé, ez a házasság – egy munkással – négy évig tartott.
Később már hírességekhez ment feleségül: 1954-ben Joe DiMaggio baseball játékoshoz, majd 1956-ban Arthur Miller drámaíróhoz. Flörtjeiről legendák keringenek, állítólag Yves Montand, John F. Kennedy elnök és fivére, Robert sem tudott ellenállni csábító szépségének. Halála bizonyos körülményei mindmáig tisztázatlanok; valószínűleg öngyilkos lett az akkor már zaklatott idegzetű filmcsillag. Kultusza, sőt mítosza az évtizedek során változatlanul ragyog: tudós könyvek és pikáns albumok sorát jelentették meg róla.
