 |
Kolbe atya néven 1907-ben lépett be a franciskánusok közé. 1910-ben lett novícius, akkor vette fel a Maximilián nevet. 1914-ben letette a szerzetesi fogadalmat. 1912-től Rómában tanult filozófiát és teológiát. 1918-ban Rómában pappá szentelték, majd visszatért a függetlenné vált Lengyelországba, ahol a krakkói ferences szemináriumon tanított filozófiát és egyháztörténetet. 1927-ben új kolostort alapított Varsó közelében, amelyet Niepokalanównak nevezett el a Szeplőtelen Szűz tiszteletére. 1929-től Japánban tevékenykedett, ahonnan 1936-ban tért haza. A német megszállás után 1500 zsidót és 3000 bújkáló lengyel hazafit rejtegetett a kolostorban, ferences testvérei zömét hazaküldte, hogy nagyobb biztonságban legyenek. A Gestapo 1939-ben, majd 1941-ben letartóztatta, Varsóban börtönbe vetették. 1941 májusában az auschwitzi megsemmisítő táborba került, ahol a holttestek szállítását kapta feladatul. Amikor a nácik egy szökés miatt tíz lengyelt éhhalálra ítéltek egy büntetőbunkerben, Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa helyett. Kétheti szenvedés után a tábori hóhér az utolsók között ölte meg injekcióval. 1971-ben avatták boldoggá, majd II. János Pál pápa 1982 őszén avatta szentté.
