Az Európában egyedülálló pécsi ókeresztény temető a 313-tól 430-ig terjedő időszak lenyűgöző emléke. A Bazilika, a püspöki palota, a Szent István tér mindenkit magával ragadó környezetében helyezkedik el a tizenhat sírkamrát magába foglaló ókori műemlék együttes, melynek legnagyobb épülete, az Ókeresztény mauzóleum jelenleg látogatható, a Korsós sírkamrával együtt.
Az ókeresztény mauzóleum fő különlegessége a sírkamra szint, melyre lépcső vezetett, a kissé provinciális, bumfordi Ádám-Éva festmény, de a Dániel az oroszlánok vermében sem elhanyagolható élmény. A Korsós sírkamra maradt fönn a legépebben; a Paradicsomkert határoló kerítését festették itt meg, de vannak megfejthetetlen motívumai is. Mindenesetre a túlvilág képi megjelenítésének vagyunk tanúi. Talán először itt festették meg a világon. A korsó és a pohár az ókereszténység ismert jegyei.
Az egész temető elhelyezkedése egyedülálló: egy lejtős területen teraszokat és rézsüket építettek a rómaiak, okosan kihasználva a terület adottságait. A teraszokra kis kápolnákat emeltek, sűrűn egymás mellé. A sírkamra szint és a kápolnák közötti lyukon dobáltak le enni-inni valót, virágokat, továbbá fönt mulatoztak a rómaiak.
Az ókeresztény mauzóleum és a korsós sírkamra készen van, látogatható. 90 százalékos készültségben van az egyes számú, a Péter-Pálos sírkamra, mely tulajdonképpen egy együttes, hiszen a mellette lévő festetlen sírkamrát és a megközelítő folyosón elhelyezkedő sírkamrát foglalja magában.
A feltárással azért késtünk, mert ezt a falat átíveli a török korban épült püspöki palota egyik alapfala, így maradt homályban a nyolcszögletű kápolna keleti oldala, melyet valószínűleg egy kupola fedett. Ezt az egészet egy előtér egészítette ki, négy oszloppal.
Egy virtuális múzeum lenne, mely számítógéppel vezérelt digitális rendszerrel lenne felszerelve, s mindez központi helyen, a Bazilika közvetlen szomszédságában.