Arabok közt Washingtonban

A cég kisebb megbízásokat vállal Amerikában. Következő munkája az egyiptomi nagykövetség építése lesz. Emőke főnöke szír, munkatársai jordániak és libanoniak. Mindegyik arab.

nlc: Hogyan fogadták a hírt kollégáid, főnököd a kereskedelmi palota  összeomlásának hírét?

D.E: Mindannyiukat sokkolta a hír! Nem akarták elhinni, hogy egy ilyen méretű katasztrófa kiagyalója, előidézője ember legyen. Sajnálták a történteket, még inkább aggodalmukat fejezték ki azon hír hallatán, hogy az elkövetők feltehetően arabok. Annyira kiborított minket a dolog, hogy egész nap semmit sem dolgoztunk. Az egyik kollégám, egy libanoni, be sem jött dolgozni. Nem tudjuk miért. Lehet, hogy félt, hogy az utcán esetleg lincshangulat alakul ki. Nagyon sok arab él az Egyesült Államokban, Washingtonban főleg!






nlc: Érezhető volt-e valami feszültség közted és a kollégáid között?

D.E: Nem. Attól tartottak, hogy a hangulat az arabok ellen fordul majd. Én vagyok az egyetlen nem arab a cégnél, folyton arabok közt vagyok, fekete a hajam, és vastag a szám, úgyhogy kollégáim félkomolyan azt tanácsolták, festessem a hajam szőkére, hiszen folyton velük mutatkozom, s még arabnak néznek! A megjegyzés jól mutatja az állapotokat, azt, hogyan is érzi most magát egy arab Amerikában. 






nlc: Ők kit sejtenek az események hátterében?

D.E: Nem hiszik, hogy Bin Laden vagy valamilyen arab terrorista csoport áll a háttérben. Egyik kollégám úgy véli – bár nagyon szereti a népét -, hogy ilyen szofisztikált, ennyire összetett, mesterien összehangolt akcióra nem lennének képesek.