Egy portugál jelkép

A spanyol uralkodóktól függetlenedő Portugáliában a csempekészítés és felhasználás igazi művészetté nőtte ki magát. A leghíresebb típus a kék-fehér barokk csempe, ami számtalan templomot, magánházat, szökőkutat, kastélyt, temetőt díszít.

A XIV. században a spanyol Nicolás Pisano készítette az első geometriai mintákkal díszített csempéket Sevillában. Az új technika hamar elterjedt a félszigeten, és egyre több helyen kezdtek foglalkozni csempékkel. Portugáliában I. Manuel király honosította meg az új művészetet a XV. században. A híres granadai arab palota, az Alhambra, olyannyira elnyerte tetszését, hogy elhatározta, sintrai palotáját annak mintájára fogja díszíttetni. Az épület meseszépre sikeredett, és nagy hatást gyakorolt a későbbi portugál építészetre.





A csempedíszítés elterjedésében jelentős szerepet játszott az egyház, mivel a templomokat és a bennük lévő oltárokat is kerámialapokkal fedték be. A XVII. században szinte minden nemesi ház belső udvarát míves csempefal borította, melyeket nem csupán egyszerű geometriai minták díszítettek, de gyakran történelmi és bibliai jeleneteket ábrázoltak.

A XVIII. század a spanyol örökösödési háborúval kezdődött, ami 1714-ben zárult az utrechti egyezménnyel, melyben azt is elismerték, hogy Brazília az 1640-ben függetlenné vált Portugália uralma alá tartozik. A távoli kontinensről többek között több tonna arany érkezett az anyaországba. A csempeművészet felhasználta a nemes anyagot, és egyre több arannyal díszítették a kerámiával kirakott felületeket. Ez volt minden értelemben a csempe aranykora Portugáliában.





1755-ben földrengés rázta meg Lisszabont, ami hatalmas károkat okozott a pompás épületekben. Az újjáépítéshez többek között csempére is szükség volt nagy mennyiségben, így új gyárak nyíltak, új technikák terjedtek el. Már nem csak a kék-fehér volt a divat, egyre több sokszínű kerámia került ki a műhelyekből. A XIX. század elejére Lisszabon újra a csempék városa lett.





Az 1920-as években betiltották az épületek csempedíszítését, arra hivatkozva, hogy tűz esetén a lehulló darabok akadályozzák a tűzoltók munkáját. A nagy múltra visszatekintő építészeti és művészeti ág azonban oly mértékben fémjelezte az egész országot, hogy kénytelenek voltak feloldani a tilalmat, és azóta tovább virágzik a híres portugál csempedíszítés hagyománya.