Ez az idézet az író naplójából származik, egyfelől személyiségének romantikus vonásait emeli ki, másrészt azt fejezi ki, hogy kívülről, ironikusan is tudja szemlélni magát. A tárlat koncepciója a hétköznapok és a csodák világának a szembeállítása. A XX. századi író és irodalomtörténész a megszokott polgári életmódból elvágyódott az egzotikum, a régmúlt és a mesék világába. Ám élete végére annyi borzasztó és rémítő csodát tapasztalt, hogy felértékelődött számára a mindennapi létezés, és írásművészete egyfajta újrealizmus felé közelített.
A kiállítás a tudós és irodalomtörténész, valamint a regényíró világát egyként szeretné felidézni részint az itt őrzött hagyaték bemutatásával, részint a regények atmoszféráját felidéző látványelemek segítségével.
Ebből az alkalomból jelenik meg a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában a Szerb Antal válogatott levelei című kötet is.
