Csodálatos Budapest

Lehetnek ezek helyek…

“Az én szívem csücske a Móricz Zsigmond krt.-i bódésor, az ehetetlen hamburgerével, pizzájával, stb. Egyetemistaként, az éjszakai buszra várva, itt múlattuk az időt, hát az valami fantasztikus volt :)))” (gerlice) 

“Az én kedvencem a Feneketlen-tó és a Gellérthegy. Nagyon-nagyon sok vonatkozásban kellemes emlékeim fűződnek hozzájuk. Egyszer egy szakítás után sétáltam fel a Gellérthegyre (nagyon szerettem a fiút), tavasz volt, párás a levegő, szemerkélt az eső, és ahogy fújt a szél, telefújta a hajamat apró, fehér, illatos virággal… sírnivalóan gyönyörű!” (Franyó) 






Lehet csalódás…

“Nem lehet nem szeretni… de sajnos már nem érzem a magaménak. Fáj a szívem, ha azokat a helyeket megszüntetik, lebontják, és rendeltetésével ellentétes dologra használják. Sok kis hely van, ami csak emlékemben él…
:((( A belvárosban voltam ovis, a Gellérthegyen, illetve a Naphegyen jártam iskolába. Lisznyai utcai iskola, és annak udvara… az még megvan. Nemrég jártam arra, a könnyem kicsordult.” (Apika)


És emlékek…  

”

Madách Színház

… Feleségemmel, barátaimmal rendszeresen jártunk színházba… utána természetes volt egy vacsora, a Madáchból mindig a Royalba mentünk. Végre felújítják, nagyon dolgoznak rajta. Ha a sörözőjébe mentünk, a pincértől sersülpirburpárkáp-ot rendeltünk, jókat nevetve…. és nem zavart el, ő is mulatott, és annyit fizettünk, amennyit kihozott. ….ja, és a lángos… a Lehel tér előtt, az akkori Élmunkás híd lábánál volt egy lángosos. A Váci úton a 3-as villamos járt, nyitott peronosan. Amíg a csila állt, simán leugrottunk egy fokhagymás-tejfölös lángosért, aztán ugrás a peronra… a kaller meg tépte a száját, nehogy összekenjük az akkor is kimúlni készülő “beszkárt-matuzsálemet”…”


A „jó” nagyváros 

”

Váci utca

Szeretem Budapestet. Hogy miért? Számomra – vidékiként – mindig izgalmas “élmény” volt BP.-re felmenni, mindig valamilyen programot vagy rendszerint programokat csináltunk. A Váci utca a maga lüktető életével, régen a Mcdonald’s, amikor vidéken még azt sem tudták, mi az, a sok kirakat, a nagy választék, a nagy tömeg, a színházi előadások, a nevezetességek, a Városliget, mind olyan pluszt jelentett és jelent most is, ami ehhez a városhoz fűződő különleges kapcsolatomat, vonzódásomat magyarázza. Ráadásul maga a város, még a lepusztult épületeivel együtt is – csodaszép…” (Zso)






A „rossz” nagyváros

“Én nem szeretem Budapestet, nagy koszos, büdös. Úgy néz ki, mint 100 évvel ezelőtt. Nyugodtan meg lehet sértődni.” (ballahajni)


És félúton

“A város gyönyörű…ehhez kétség sem fér, de ha kénytelen vagy metrózni, villamosra szállni, az emberekkel szembe nézni a Keleti aluljáróban… már nem érzed jól magad. Legalábbis én sajnos nem.” (szilvike83)

Hol máshol? 

”



Európában vagy csak Ausztriában szabad élni, vagy Pesten. Miért szeretem Pestet? NEM szeretem, csak sajnálom, mint a nagymamámat. Hiszen nem tehet róla szegény, hogy megöregedett és már senki sem törődik vele – valamikor ő is nagyon szép volt. És vidám volt, és csillogott, és megvénült.” (Irenneni)

“Az utolsó időben olyan honvágyam van, majd beledöglök, és még hol van a február, mire haza tudok menni. Szeretem a szülővárosomat… úgy, ahogy van” (Grace)